A tavalyi siker után idén is Bizet Carmenjének dallamai csendülnek fel a csillagtetős színpadon pénteken és szombaton. A 2010-es évad leginkább dicsért produkcióját rendezőként Kerényi Miklós Gábor jegyzi.
A rendező azt is hozzátette, a felújítás egyben frissítést is jelent, hiszen az eltelt egy év alatt új gondolatok fogalmazódnak a rendező fejében is a darabról, írja a szegedma.hu.
A Los Angeles-i származású Nmon Ford Hollywood mellett él, és bár már háromévesen zongorázni szeretett volna, később mégis az éneklésnél kötött ki. A közönségtalálkozón az énekes azt is elmondta, keresztneve, a Nmon nem jelent semmit, kreatív édesanyjának kitalációja. Egyébként azt is megtudtuk, az afroamerikai énekes már el tudja énekelni a Boci, boci tarkát…
A darabról szólva Nmon elmondta, Escamillónak körülbelül kilencpercnyi éneklése van az egész darabban, mégis az összes eddigi szerepei közül ez a legkarakteresebb, és sok mondanivalót hordoz. Az énekes arról is beszélt, Kerényi Miklós Gábor rendezésében a torreádor valóságos médiasztár, akinek minden lépését kamera követi, a képet pedig egy óriáskivetítőn láthatja a közönség.
Nmond Ford úgy fogalmazott, a kamera segíti az összpontosítást is. A Dóm téri színpad nagysága egyúttal arra ösztönzi a szereplőket, hogy minden mozdulatuk nagyobbá, éneklésük pedig – a mikroport ellenére is – erőteljesebbé váljon. Azt is megtudtuk, a bikaviador szerepét már korábban legalább tízszer alakító énekes Spanyolországban találkozott igazi torreádorokkal, de mint mondta, a Bizet által megfestett energikus képhez viszonyítva visszahúzódóak és csendesek voltak, és nem használták ki a rájuk irányuló figyelmet.
A Kossuth-díjas rendező ezúttal is hangsúlyozta azon hitvallását, miszerint az opera nem csupán a kiváltságosoké, hanem olyan zenés népszínház, amely amellett, hogy gondolati kalandra hívja a közönséget, szórakoztat is, és eljuttatja a nézőt a katarzishoz. Az alaptörténet örök és rettenetesen mai – véli Kerényi. A Budapesti Operettszínház direktora azt is elmondta, igazi művészi kihívás a szabadtéri operajátszás, ugyanakkor a másik oldalon sportfeladat, hiszen a szereplőknek sokszor szó szerint futniuk kell a színpadon, és meg kell birkózniuk a hideggel, a meleggel, a szúnyogokkal vagy éppen a hangzavarral.
Saját „szerepét” jellemezve elmondta, hadvezéri mellett edzői kvalitásokat is fel kell mutatnia. A Dóm téri produkciók sajátosságaihoz hozzátartozik sok buktató és nehézség – mint az időjárás is –, és aki ezt nem élvezi, aki nem tudja egyszerre magánál tartani az úszónadrágot és a bundát, az ne menjen szabadtéri rendezőnek – mondta Kerényi Miklós Gábor.
A Micaelát alakító Frankó Tünde elmondta, mivel pályája kezdete Szegedhez köti, minden itteni fellépésekor úgy érzi, hazajön, és ünnepként éli meg az itt töltött időt. Ez az érzés ott van abban, ahogy fogadnak itt, vagy a tapsban, amit az előadás végén kapunk – így a művésznő. Bár a mezzoszoprán szerep, a Carmen-jelenség sokak szerint a szopránokat irigységgel tölti el, Frankó Tünde a Kerényi-rendezésben kiegyensúlyozottnak érzi a Carmen-Micaela párost, mint mondta, szerepében tökéletes „ellenfele” tud lenni a címszereplőnek, ami azért is fontos, mert sok rendezés elhanyagolja a parasztlány karakterét.
Micaela azt az örök erkölcsöt képviseli, ami mindig a társadalom gerincét adja – fogalmazott az énekesnő. A szerepéről szólva még azt is elmondta, Micaela nagy utat tesz meg a darabban, melyben először saját korlátait kell átlépnie.
Carmen szerepét idén is Mester Viktória, a Magyar Állami Operaház művésze ölti magára, Don José szerepében pedig a tavaly bemutatkozott lengyel tenort, Arnold Rutkowskit láthatja majd a szegedi nagyérdemű.
Forrás: szegedma.hu
