A magyarok 42 százaléka nem bízik abban, hogy az elkövetkező időszak szebb lesz. Az okok az anyagi helyzetre vezethetők vissza. A pszichológusok szerint a történelmi keserűségek is szerepet kapnak a borúlátásban, ahogy a bizalom hiánya is. Több időt kell magunkra és a kapcsolatokra szánni, tisztázni kell a célokat.

Ugyan a magyarok pesszimizmusa már-már világhírnevet is szerzett magának, úgy fest, ezt a GFK legfrissebb felmérése is megerősíti. A 25 országban, 37 ezer megkérdezettel elvégzett kutatás azt az eredményt hozta, itt vannak a legnagyobb arányban azok ― 42 százalék ―, akik egyáltalán nem bíznak abban, hogy szebb lesz a következő időszak, erősödik az anyagi helyzete. Jobb lesz, ebben biztos vagyok ― vélekedett az ország 26 százaléka, míg 32 százaléka erősen elgondolkodott a válaszon, nem döntött ború- vagy derűlátás között.

A magyarokat leginkább az foglalkoztatta, hogy lesz-e elegendő pénze a megfelelő élethez és a számlák kifizetéséhez, milyen helyzetben van a munkaerőpiac, illetve merre tartanak a magas árak. Összességében tehát az anyagi indokok találhatók elsősorban a pesszimizmus hátterében. Hasonlóan vélekedik a helyzetről Kozma Zoltán is, aki szerint a legnagyobb gond az, hogy rengetegen önmaguk fenntartásáért dolgoznak. Az általános magyar borúlátást illetően ugyanakkor más tényezők is szóba kerülnek.
A cikk a hirdetés után folytatódik.

— A kedélyállapotra hatással voltak és vannak a történelmi események. E során számos példa található arra nézve, hogy a politikusok rendszerint rossz döntéseket hoztak, a vesztes oldalra álltak. Ebből kifolyólag az emberek vesztességeket, történelmi „csapásokat” éltek meg, amelyek feldolgozása máig is tart, és ami öröklődik generációról generációra. Ám a bizalom hiánya is ott áll a kérdés mögött és az, hogy egyre kevesebb a közösségekben az összetartó erő. Hiába társas lény az ember, ha kapcsolataiból hiányzik a bizalom — vélekedett a klinikai szakpszichológus.

Ugyan közhelynek hangzik, hogy a pénz nem boldogít, Kozma Zoltán úgy véli, ezen a pénzfüggőségen túl kell lépni. Elismerte, hogy nehéz ezen felülemelkedni, lévén a munka kitölti a mindennapokat. Megoldásként azt tanácsolta, amikor lehet, több időt kell egymással tölteni és magunkkal foglalkozni.




Forrás: Beol