Ahogy az elmúlt években, úgy idén is egyre nyilvánvalóbb, hogy a Sziget árai már nem igazán a magyar fiataloknak szólnak. Az hagyján, hogy a belépőjegyet alig tudja kiköhögni egy átlagos magyar kamasz, de a benti árak még ezen is túltesznek.
Azok, akik nem tudnak, vagy az „Én a Gerendainak egy fityinget sem” kezdetű szónoklatra hivatkozva nem akarnak fizetni a jegyért, millióféleképpen próbálkoztak meg már az ingyenes bejutással. A "napijeggyel bemegyek, és soha többet nem jövök ki" módszer az alapvetőek közé tartozik, hátránya, hogy negyven fokban is javallott a hosszú ujjú póló viselése, nehogy kiszúrják a hiányzó karszalagot. Vagy csak sötétedés után bújunk elő a sátrunkból, mint a vámpírok, de így meg jó sok mindenről lemarad az ember. Bár ha ingyen van…
A bátrabbak azóta próbálnak beúszni vagy beevezni, amióta víz van a Sziget körül. A módszer kétesélyes – vagy észrevesznek, vagy nem. A barátnőmet észrevették, amikor bugyi-melltartóban, a hátára kötött nejlonzacsival kommandózott arrafelé. A haverját nem. Fifti-fifti. Előtte viszont ne igyunk, mert a Dunának van egy olyan rossz szokása, hogy folyik.
Másik alternatíva a helyes evezősfiúk lekenyerezése, de ez viszont csak nappal működik, mert sötétedés után ők már nem szívesen szállnak vízre – az okuk csak annyi, hogy el ne csapja őket egy kósza uszály.
Ha a papa artista volt, nem üveges, akkor még meg lehet próbálni bemászni a hídon. Mármint alatta. Ismerek olyat, aki látott már olyat, aki mesélte, hogy az egyik haverja így mászott be. Állítólag. De bemászni jó, sokan esküsznek rá, ilyesmik miatt, hogy kaland, veszély, adrenalin, fizikai határaink feszegetése, miegyéb. A technikához erősen ajánlott a játszósruha, hátránya a könnyen összeszedhető foltok, sérülések, szakadások nagy száma.
Sokak által kedvelt a "kimegyek délután, és a kifele jövőkről leimádkozom a szalagot" megoldás is, ami általában elég jól működik, csak kellő türelem kell hozzá. A karszalagot nagyon óvatosan kell leoperálni az éppen távozó emberről. „Sokan elrontják” - meséli egy a nevét és az arcát nem vállaló, évek óta ingyen Szigetelő kalandor. „Pillanatragasztót használnak hozzá, de nem szabad, mert megkeményedik, és egyből kiszúrják. A körömlakklemosó meg nem csak a ragasztót, hanem a jegyet is oldja. Nem kell más, csak egy kicsit hosszabb köröm és kézügyesség.”
Ha jegyre költöttünk, de a benti alkoholra nem szeretnénk, akkor ez a helyzet is tartogathat rengeteg izgalmat. A lényeg itt a pofátlanság és a higgadtság, illetve testi adottságaink maximális kihasználása (magasság, mélység, másodlagos nemi jellegek). A combunk belsejére ragasztott laposüveg fel sem tűnik bő nadrágban, a hálózsákba rejtett fél liter pálinkát nincs ember, aki kiszúrná, a vodkának meg nincs szaga, úgyhogy azt simán be lehet vinni ásványvizes üvegben. Vagyis – egyszer sikerült.
Ahogy a kibelezett, felesekkel megtömött bagett is beválik néha, vagy az esélyegyenlőségre játszó telepakolt művégtag. A dupla bélésű táskában két réteg között simán elfér egy kicsit összelapított, fél literes palack, szájíz szerint töltve.
„Az én módszerem tuti, még sosem szúrtak ki” – meséli egy másik gyakorlott versenyző. „Én a gyomromban viszem be.”
Minden trükk kulcsmozzanata az esetlegesség és a gyors helyzetfelismerő képesség. Elvégre bármi bármikor bejöhet.
Én jövőre helikoptert fogok bérelni, és a megfelelő helyen kiugrom, de előtte riadóztatom a már bent lévő haverjaimat, hogy ássák ki a Sziget előtt odatemetett piakészletet, és ha elfogy, akkor dobok egy telefont a siklóernyős srácoknak, hogy nézzenek el arrafelé némi utánpótlással.
Mit nekem jegyvásárlás meg MetaPay.
