A csütörtöki nagyszínpados fellépőket elnézve úgy határoztunk, a mai napon messzire elkerüljük azt, és máshol keressük a szórakozást.
fotó: Somay Márk
Egy fröccsöt, száraz fehérborból!
A régen új tehetségeket bemutató Bahia színpad helyén most az MR2 színpada áll, ahol alternatív magyar zenekarok koncertjeire bulizhat a budapesti fiatalság azon szűk része, akik még most is kijárnak (kijutnak) Szigetre.
Nagy léptekkel elhaladva a MetaPay-es lángosos és zsíroskenyeres mellett, fröccsöt vételezve indultunk el Intim Torna Illegálra. Mert mi is dukálna jobban egy kicsit Kispálos, kicsit Qumiby-s, kicsit Tankcsapdás és csak egy egészen picit Kistehenes, de leginkább magyarosan keser-édes együtteshez?
Bár a Sziget egyik sokat hangoztatott életbölcsessége, hogy sötétben minden jobb, ez az Intim Tornára aligha lehet igaz. A délután 6-kor kezdődő, alig több, mint egyórás koncert alatt a zenészek kiváló hangulatot teremtettek. Ami pedig a leginkább becsülendő, hogy együtt buliztak a magyar közönséggel, akiken érezni lehetett, hogy már ki vannak éhezve egy ilyesfajta bulira. A zenekar, kiszabadulva a Gödör Klub "fogságából", igazi örömzenével alapozta meg a Sziget második napját.
"Cigányok, zsidók, melegek, büszkék vagyunk rátok"
Nem sokkal az Intim Torna Illegál után következett a Rotfront, a Világzenei Nagyszínpadon. Aki már hallotta a Gryllus Dorkával megfejelt emigráns zenekart, annak komoly elvárásai voltak a koncerttel kapcsolatban, hiszen a banda igazi őrjöngő bulikat szokott csapni.
Szerencsére ma sem kellett csalódnunk bennük, sőt. A Sziget hangulata általában a legjobbat hozza ki a zenekarokból, és a Rotfront élt is a lehetőséggel, hogy megmutassa, mit tud. Még az sem volt igazán zavaró, hogy a hangosítás miatt néhány zenész hangja elveszett az éterben, mert a színpadról áradó energia pillanatok alatt átterjedt a közönségre.
Az ismert és eddig ismeretlen számokat a közönség egy emberként énekelte együtt a bandával, akik szokásukhoz híven ezen a koncerten is remek show-al szórakoztatták a táncolókat. Egy szám erejéig meghívták Palya Beát vendégszereplőnek, és az Amsterdam Klezmer Band is velük melegített be 11-kor kezdődő koncertjére.
Variációk tangóra
Akik Chemical Brodhers helyett a Gotan Projectet választották esti koncertnek, nagyon helyesen tették. A francia bázisú zenekar a csütörtöki nap legszínvonalasabb előadását produkálta. Míg az Intim Torna és a Rotfont az ereszd-el-a-hajamat típusú szórakozásban részesített minket, addig a Gotan Project megmutatta, milyen egy tökéletesen összerakott fellépés.
A zenekar szereplése hibátlan volt. A tangó alapmotívumaira épülő számok hol a múlt század elejét idézték, hol pedig az elektronikus zenével léptek frigyre. A közepesen táncolható zene olyannyira precíz és pontos volt, hogy az ember könnyedén adta át magát a perfekcionizmusnak. A Gotan Project egyszerre volt lenyűgöző, és visszafogottságával magával ragadó. A kevesebb több elve alapján zenélő együttes sok stílusból dolgozott, mégsem vált kaotikussá, hanem mindvégig követhető és élvezhető maradt.
Nem csoda, hogy a közönség nehezen engedte el őket. Három ráadás számmal és egy ígérettel – miszerint visszajönnek még Budapestre – búcsúztak el a Sziget közönségétől.
Ezután az ember lába már csak arra vágyott, hogy valami annyira felpörgesse, hogy a HÉV-ig elvonszolja magát. Így megfogadtuk a fesztivál másik örök igazságát, miszerint a legnagyobb buli mindig a Roma Sátorban van, főleg, ha az Amsterdam Klezmer Band játszik. A zenekar dugig megtöltötte a táncteret, és ismét szembesültünk a ténnyel, egy jó klezmer sohase rossz!
