A hírhedt berlini fal áldozataira emlékeztek szombaton egész Németországban.
Pontosan déli 12 órakor megállt az élet Berlinben és az egész országban. Az emberek egyperces csenddel emlékeztek az áldozatokra. Berlinben délben megszólaltak a harangok, és egy percre leálltak a buszok, a villamosok és a vonatok. A hivatalos épületeken a zászlókat mindenütt félárbocra eresztették, amihez hasonlóra évek óta nem került sor Németországban.
Hivatalos adatok szerint az egykor NDK határőrei a falnál menekülés közben 136 személy életét oltották ki, egyes szervezetek azonban az áldozatok számát több mint ezerre teszik.
A központi megemlékezést a Berlin keleti felében fekvő Bernauer Strassén lévő emlékhelyen tartották valamennyi német politikai vezető, köztük Angela Merkel kancellár részvételével. A Bernauer Strasse annak idején Berlin megosztottságának szimbóluma volt, a házak egy része a város keleti, másik része pedig nyugati feléhez tartozott. A világsajtót akkoriban bejárták a ma is elborzasztó felvételek arról, ahogy augusztus 13-án reggel az emberek életüket kockáztatva az ablakokból kiugrálva igyekeznek Nyugatra menekülni.
Christian Wulff államfő beszédében az emlékezés szükségességét hangsúlyozta. Köszönetet mondott mindazoknak, akik segítették a fal csaknem három évtizeddel később történt lebontását. Háláját fejezte ki mindenekelőtt az egykori NDK ellenzéki polgárjogi mozgalmának, továbbá többek között a magyar és a lengyel szabadságmozgalmaknak, Helmut Kohlnak, a német egység kancellárjának és Mihail Gorbacsov volt szovjet vezetőnek. A fal összeomlása bebizonyította, hogy a szabadság legyőzhetetlen - hangsúlyozta az elnök, aki szerint ezt a szabadságot becsülni és védeni kell.
Az államfő a leghatározottabban elítélte azokat a nézeteket, amelyek szerint a falra - úgymond - egyfajta antifasiszta szembenállás vagy az akkori keleti tömb védelme érdekében volt szükség. A fel felépítése semmivel nem igazolható - fogalmazott Wulff, emlékeztetve arra: az akkori keletnémet kommunista vezetés azt saját népe ellen építette, a fallal saját népétől való félelmét bizonyította. Emlékeztetett arra, hogy a keletnémet lakosság jelentős része fellázadt a diktatúra ellen, felidézte a nyolcvanas évek polgárjogi mozgalmait, és úgy értékelte: a berlini fal története demonstrálta, hogy egy kisebbség által alkalmazott erőszak hosszú időn keresztül nem képes feltartóztatni az emberek - a többség - szabadságvágyát.
Wulff elítélte azokat, akik megpróbálják megszépíteni vagy bagatellizálni az akkor történteket. Az NDK nem volt jogállam, az embereket megfosztották alapvető jogaiktól, az országban diktatúra uralkodott - mondta az elnök, aki közvetve arra is utalt: mindez nem jelenti azt, hogy az egykori keletnémet államban minden rossz volt.
Az elnök szerint a berlini fal áldozatainak emléke Németországot arra kötelezi, hogy segítse mindazokat, akik szerte a világon a demokráciáért, a szabadságért, az emberi jogokért küzdenek. Németország kötelessége az is, hogy szembeszálljon mindenfajta szélsőséges nézettel - jelentette Wulff, aki szerint az ilyen nézetek csakis diktatúrához vezetnek.
Végezetül Wulff kijelentette, hogy Németország büszke lehet arra, amit a fal leomlása óta elért. Ennek kapcsán a német újraegyesítést és az azóta elért eredményeket rendkívüli sikerként értékelte.
A szabadság és a demokrácia melletti elkötelezettség szükségességét emelte ki az 50 évvel ezelőtt történtekre emlékezve egy interjúban Merkel kancellár is. Angela Merkel hétéves volt és az egykori NDK-ban élt akkor, amikor a falat emelték, és visszaemlékezett arra, hogy a hírhedt építmény családját is kettészakította. Az akkori emlékek, illetve a fal 28 évvel később történt leomlása vezérlik ma is politikai pályáján - fogalmazott a kancellár.
A szombati megemlékezés egyik központi gondolata a felejtés megakadályozása volt. Christian Wulff államfő mellett Klaus Wowereit berlini polgármester és Bernd Neumann kulturális államminiszter is felhívta a figyelmet a fiatalok oktatásának felelősségére és a felvilágosítás szükségességére.
Forrás: MTI
