Négyezer éves hajóroncsokat, valamint egy elfeledett óegyiptomi kikötőt fedeztek fel amerikai, egyiptomi és olasz régészek a Vörös-tenger egy kiszáradt öblében, ahonnan a titokzatos Punt felé indíthattak az egyiptomiak merész expedíciókat.
Punt az ókori egyiptomi feljegyzésekből ismert távoli vidék, ahová az egyiptomiak többször is indítottak kereskedelmi expedíciót. Legismertebb közülük az a vállalkozás, amelyet a Kr.e. 1479-1458 között kormányzó Hatsepszut királynő uralkodásának 8. évében szerveztek.
Az uralkodónő Dejr el-Bahariban lévő halotti templomának domborművei bemutatják az expedíció teljes történetét, beleértve, hogy hány hajót hány evezőssel indítottak útnak, s milyen egzotikus javakat hoztak a távoli vidékről.
A domborművek jelentése a 19. századi felfedezésük óta éles vitákat vált ki az egyiptológusok körében. Egyesek szerint Punt nem is létezett, míg mások úgy vélik, hogyha valóságos országról is van szó, nem választották el tengerek Egyiptomtól. Így legfeljebb szárazföldi expedíciókat küldhettek oda, nem beszélve arról, hogy az egyiptomiak csupán folyami hajózásra alkalmas vízi járműveket építettek. A legutóbbi leletek, amelyek amerikai, egyiptomi és olasz régészeknek köszönhetően kerültek napvilágra, azt bizonyítják, hogy az ókori egyiptomiak tengerjáró hajókat is építettek - olvasható a Discover Magazine honlapján.
Az archeológusok Kathryn Bard, a Bostoni Egyetem régésze irányításával a Vörös-tenger egy kiszáradt öblében, Mersza/Vadi Gavasziszban folytatnak évek óta ásatásokat, ahol a meredek sziklafalba vájt nyolc barlangot fedeztek fel. A leletek között rengeteg, tárolásra szolgáló agyagedény, cédrusfából ácsolt ládák, tányérok, kupák vannak, de találtak hajódarabokat és előkerültek papirusznádból font, gondosan összetekert hajókötelek is. Az egyik cserépedényen a Kr.e. 1860 és 1814 között uralkodó III. Amenemhat fáraó neve szerepelt, így meghatározhatták, hogy mikor használták a barlangokat.
Feltártak öt agyagtéglából épített rámpát, amelyek a hajók vízre bocsátását könnyíthették meg, s találtak a punti expedícióra utaló írásos emléket is. A legérdekesebb leletek közé tartozik két szikomorfa-deszka, amelyeken még láthatók az utasítások, miként kell összekapcsolni a darabokat.
Mint Kathryn Bard kiemelte, míg a modernkori hajókat egy szilárd váz köré építik, az ókori egyiptomiak a helyszínen szerelték össze a Nílus-menti hajóépítő műhelyekben készített elemeket, majd átszállították a vörös-tengeri kikötőhöz.
Egy-egy punti expedíció a szakember becslése szerint legkevesebb 4 hónapot vett igénybe, s a modernkori űrutazásokhoz hasonlatosan önellátóknak kellett lenniük: a hajók mellett minden egyebet is, beleértve az élelmet a helyszínre kellett szállítani. Rengeteg ember vett részt a lebonyolításban, egy a helyszínen talált lista szerint a Kr.e. 1950-ben szervezett expedícióban 3756 férfi vett részt, közülük 3200-an munkások voltak.
A Mersza Gavaszisz-i kikötő és hajóépítő "dokkok" körülbelül 400 évig üzemeltek, ezalatt 15-20 expedíciót szerveztek, húszévenként egyet-egyet. Később a létesítményt elhagyták, valószínűleg az öböl eliszaposodása miatt. Az utolsó tengerészek gondosan összerakták a hajódeszkákat, köteleket, horgonyokat, majd befalazták a barlangokat, hogy a létesítmény "üzemképes" állapotban várja a következő expedíciót, amely sohasem érkezett meg.
Forrás: MTI
