Az ember attól kezdve iszik, mióta őseink először zabáltak be komolyabb mennyiségű rohadt gyümölcsöt. Azóta számtalan szeszfajtával gyarapítottuk repertoárunkat és a szeszfogyasztás mélyen belegyökerezett az emberi kultúrába. Most megnézzük, hogyan lehet vodkát készíteni.

Azt már talán mindenki tudja, hogy tavaly szeptember óta bizonyos mennyiségben otthon is lehet pálinkát főzni adózási kötelezettség nélkül. Ezt a nagyon kedves állami gesztust a házi párlatok kedvelői biztosan jónéven vették és generációkra visszanyúló pálinkafőzési praktikák felhasználásával kényeztetik májukat.

Most azokra is gondolunk, akik valamilyen érzékszervi torzulásuknak köszönhetően nem kedvelik a pálinkát, vagy csak simán a vodkát is szeretik a pálinka mellett.

Fontosnak tartom megemlíteni, hogy a szeszfőzés tudománya jóval bonyolultabb, mint a hetedik osztályos hipermangános kémiakísérlet, így aki először indul útnak a házi párlatok kalandos ösvényén, annak ajánlott, hogy tanulmányozza a megfelelő szakirodalmat, illetve kérdezze meg szeszfőzőjét, vagy nagypapáját. Szintén fontos, hogy a házi készítésű lepárló berendezés üzemeltetéséhez a Vám- és Pénzügyőrség engedélye szükséges. Alternatívaként a lepárló boltban is megvásárolható.

Akik esetleg már szájukban érzik a házi vodka ízét és már tervezgetik, hogy hol állítják fel a mini üzemet, azoknak ajánlom, hogy gondolják át a dolgot, ugyanis sajnos vodkát nem szabad főzni Magyarországon. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal megkeresésünkre közölte, hogy az otthoni szesz előállítása csak akkor szabad, ha annak alapanyaga gyümölcs. Aki elméleti kíváncsiságát szeretné kielégíteni, az bátran olvasson tovább, de aki már megvette a lepárlót, az programozza be magának, hogy nevezze „öreganyámnak” a vámosokat ha kimennek, hátha szerencséje lesz.

Térjünk rá a lényegre. A Vodka keményítőtartalmú élelmiszerekből állítható elő. A lágyabb ízekhez érdemes rozsból, vagy búzából készíteni, markánsabb ízvilágért a krumpli, a cukorrépa, vagy a szójabab használható, hogy csak egy párat említsek. Mint szinte minden esetben, a kiváló alapanyag nagyobb eséllyel vezet jó végeredményre, így lehetőleg ne a disznó elől vegyük el a takarmánykukoricát.

Az első kritérium a megfelelő lepárló berendezés beszerzése, vagy összeállítása. A szeszfőző négy legfontosabb része a hőforrás, a forraló kamra, a vízhűtő cső és a gyűjtő üveg.

A vodkakészítés hat lépésből áll. Az első lépés a lepárló alapos tisztítása. Ezt célszerű mosószer és víz elegyével, majd tiszta vízzel megtenni – pont úgy, mint ahogy anyu tanította a tányérral. Fontos, hogy a berendezés minden része makulátlanul tiszta legyen, hiszen bármilyen apró kosz kellemetlen ízt adhat az elkészült italnak.

A második lépés a pép, vagy ha úgy tetszik, cefre elkészítése. E folyamat során válik a békából királyfi, vagyis itt varázsolunk varangyos szénhidrátokból szőke fürtös, kékszemű alkoholt. A kiválasztott keményítőtartalmú élelmiszert vízzel keverjük, egy órán át melegítjük, majd élesztőt adunk hozzá és egy-két hétig állni hagyjuk. A pontos arányok megszerzése végett itt érdemes a szakavatott forrásokhoz fordulni. A legjobb eredmény érdekében figyeljünk arra, hogy jó minőségű, tiszta vizet használjunk. Ez lehet desztillált, vagy szűrt víz is.

A harmadik lépés maga a lepárlás. A pépet öntsük a forralókamrába és izzítsuk be. A pépben létrejött OH csoportok (remélhetőleg etil-alkohol formájában) elpárolognak és a vízhűtő csőben lecsapódva összegyűlnek a gyűjtőtartályban. A vodka tiszta mivoltát a többszörös lepárlásnak köszönheti. Minimum háromszor érdemes lepárolni a vodkát – természetesen minden alkalommal alaposan meg kell tisztítani a berendezést – de a tisztább, lágyabb ízek kedvelői négyszer, ötször is megismételhetik a folyamatot.

Nagyon fontos, hogy a párlat „fejét és farkát” tehát az első és utolsó fél decit minden lepárlás alkalmával ki kell dobni. Soha nem szabad meginni az első, vagy az utolsó felest, mert abban nagy eséllyel található metanol, mely vakságot, vagy egész egyszerűen halált okozhat.

A negyedik lépés a szűrés. A szűrés tovább lágyítja a vodka ízét. A legkedveltebb módszer az úgynevezett aktívszenes szűrés. A boltokban kapható jobb minőségű italok némelyikét hétszer is leszűrik, sőt, vannak olyanok, akik azt állítják, hogy gyémánttal teszik mindezt – elvégre az is csak szén. Az aktív szén könnyen beszerezhető, de figyeljünk arra, hogy a szeszhez, illetve ivóvízhez használhatót vegyük meg, ne a légkondisat és főleg ne a tűzhöz használt faszenet. A szűréshez egy tölcsérbe tegyünk egy vattadarabot és öntsük rá a szenet, majd a már többszörösen lepárolt folyadékot öntsük át rajta. Ízlésnek megfelelően ismételjük meg a folyamatot.

Az ötödik lépés a hígítás. Minél többször pároljuk le a vodkát, annál magasabb lesz az alkoholtartalma. Egyes esetekben készítenek 95-96%-os párlatokat is és ezt hígítják fel a kívánt alkoholfoknak megfelelően. A megfelelő hígításnak köszönhetően elkerülhetjük a meghatóan könnyes pillanatokat a fogyasztás során.

Aki nem elégszik meg a többszörös lepárlás és a többszörös szűrés lágyító hatásával, az készíthet ízesített vodkát is. Ebben az esetben a kiválasztott gyümölcsre, vagy egyéb ízt adó anyagra ráöntjük a kész italt, majd állni hagyjuk pár hetet.



A hatodik lépés háromféle lehet. Az egyik az, hogy boldogan isszuk a saját házi készítésű vodkánkat és lehordhatjuk a nagy északi gyárakat. A másik, hogy a kórházban kötünk ki, mert elfelejtettünk valamit – például, hogy a vodka olyan, mint a hal: sem a fejét, sem a farkát nem fogyasztjuk. A harmadik, pedig, hogy fizetünk, mint a katonatiszt, mert magunkra haragítottuk a Nemzeti Adó- és Vámhivatalt.