Hatodik hete folytak a szegedi Valahol Európában próbái napi nyolc órában. Ráadásul az utolsó két hétben hozzá kellett szokniuk a szereplőknek az éjfélig tartó menethez, így nem csoda, hogy volt olyan kisfiú, aki elaludt a színpad egyik sarkában.

Még akkor is megterhelő ez, ha egy felnőtt színészről van szó, nemhogy 8-14 év közötti gyerekekről. De ők jól bírták, nem panaszkodtak, sőt. Tetszett nekik a színészi élet és mindent, amit a rendező mondott nekik, megpróbálták az instrukciója szerint eljátszani, véghezvinni. Nagyon megszerették Béres Attilát, mert vicces is tud ott lenni, de ha épp ideges volt valamiért, akkor tudták, hogy jobb, ha csöndben maradnak.



„Úgy énekeljetek, gyerekek, mintha minden nap karácsony lenne!” Ezekkel a szavakkal bíztatta a rendező a 80 gyerekszereplőt a Dóm téren, a premier előtt három nappal. „Nézzetek ki magatoknak valakit és úgy énekeljetek, ez volna mintha életetek legboldogabb pillanata!”

A rendezőnek nem volt könnyű dolga, hiszen korábban még nem dolgozott ennyi szereplővel együtt. A musical eddigi történetében még nem szerepelt soha ilyen sok gyerek, de a szabadtéri színpadon így is majdnem elvesztek. A betanult koreográfiákat át is kellett alakítani a hatalmas térhez. Meg kellett szokniuk, hogy kifullad az ember a futástól, mégsem szabad lihegni, és tilos beszélgetni, sutyorogni a másikkal, amikor a mikroport be van kapcsolva. A szigorú szabályok ellenére, amiket ha nem tartottak be, akár fekvőtámaszos büntetést is vonhattak maguk után, mégis szerették és élvezték az előkészületeknek minden percét.

Az előadáshoz közeledve egyre nagyobb izgalom lett úrrá a kisebbeken. A Dóm téren már megjelentek a hangeffektek, volt bombázás és sziréna, füst és tűz is a színpadon, majd puskák és pisztolyok dördültek el, amiknek az üres hüvelyeit jó móka volt szedegetni, persze csak a kellékesek engedélyével. A fodrászok behintőporozták a gyerekek haját, ami a törmelékesnek, porosnak tűnjön, az arcukra kormot is kaptak, és kész is volt a háborús külső. A legnagyobb várakozás azonban a vérzacskót előzte meg. Aki nem lehetett véres a darabban, az is csent egy keveset, és úgy tett, mintha sebes lenne az ujja.

A gyerek szereplők többsége szegedi volt, de akadtak közülük néhányan, akik egészen messziről érkeztek és albérletet vettek ki erre az időszakra. Még a szüleikkel is keveset találkoztak, de így is vállalták és akarták a szerepet.
Patai Anna (12) és Hajdú Virág Pötyit (10) alakítja váltott szereposztásban. Virág (9) az összes próbán részt vett, míg Anna egyéb fellépései és színházi szerepe miatt kevesebbet tudott Szegeden lenni. Virág egy szöszi, ártatlan Pötyit, míg Anna egy óvatosabb és tapasztaltabb Pötyit alakított. Kettejük napjai összefonódtak az elmúlt hetekben, és egymástól tanulták a szerepet.

Anna elsősorban énekesnő szeretne lenni vagy színésznő, és ha egyik sem jön össze, állatorvos lesz. Most éppen halakat szeretne otthonra és apukája megígérte neki, hogy meg is kapja. Hogy mi volt a legnagyobb élményük Szegeden? Nem is lepődtem meg, amikor egymástól függetlenül azt válaszolták - teljesen magától értetődően -, hogy nagyon sok új barátot szereztek. Többek között ők is jó barátnők lettek.

A gyerek főszereplőt alakító Grünwald Dávid (11) érkezett a legtávolabbi városból, Szombathelyről, hogy eljátssza Kuksit. A rendező hívta, mert már dolgozott vele a Kabaré című darabban és tisztában volt a képességeivel. Dávid a koránál sokkal komolyabb, érettebb kisfiú, ráadásul a darabban előnyére válik, hogy nem olyan magas, mint a vele egykorúak, így nem néz ki többnek a színpadon, mint egy kilencéves. Azt mondja, egyáltalán nem fél a hatalmas színpadtól, pedig volt egy jelenete, amikor teljesen egyedül énekelt, miközben 4000 szem szegeződött rá. Ha felnő, színész szeretne lenni vagy rendező, de az is lehet, hogy mindkettő egyszerre.

A Professzort alakító Méhész Gyuri Budapesten lakik, és szintén rendelkezik már színházi tapasztalattal, jelenleg az Operettszínházban játszik a Szépség és a Szörnyetegben. Nagyon szeretett volna bekerülni a musicalbe, mert már 4 éves kora óta ismeri és szereti a Valahol Európában zenéjét. A darabot csak nagyobb gyerekeknek ajánlja, mert szerinte a kisebbek nem értik még, hogy mi az a háború. Amikor elvállalta az okoskodó zsidó kisfiú szerepét, tudta, nem túl hálás feladat vár rá, mert folyton ütik-verik a darabban. De nem igaziból, meg is mutatta, hogy csinálja Alföldi Robi – mert ők csak így hívják – az ütéseket.
Mialatt Robi egyik kezével a mellkasára csap - ez adja a csattanó hangot -, a másik kezével „megüti” például a Csórót alakító Kismarczi-Antalffy Regőt (12) a jelenetben. Regő lázas betegen csinálta végig az utolsó próbákat egy pisszenés nélkül, de a premierre, szerencsére, már egészen meggyógyult. Ő szinte az egész nyári szünetet a színháznak szentelte, hiszen a Carmenben is szerepelt, ő volt a torreádor zászlóvivője.

Kész kis színészpalánták már ezek a gyerekek. Büszkén mesélték, hogy Alföldi Robi azt mondta nekik, egyszer még nagy színészek lesznek. Én csak mosolyogtam, hogy bizonyára viccelt velük a Nemzeti Színház igazgatója. Nem haragudtak meg rám, de határozottan állították továbbra is, hogy márpedig Robi komolyan gondolta, amit mondott. Nos, ki tudja, miből lesz a cserebogár?