Mesesorozatunkban Both Gabi meséjét olvashatjátok Kőszeghy Csilla rajzaival Filkóról, a rettentően hosszú fülű kutyáról, aki sokszor bajba keveredik, és Palkóról, talpraesett gazdájáról.
Palkó egy parkban sétált, és kolbászos szendvicset rágcsált. Körülötte sok állat játszadozott, mindenki örült a tavasznak. A nagykamasz áhítattal bámulta a bokrok között rohangáló kutyákat boldog gazdáikkal együtt. Milyen jó nekik, hogy van barátjuk, és sosem unatkoznak! − gondolta szomorúan.
Mindig hosszan álldogált az állatkereskedés előtt, és vágyakozva nézte a kirakatban heverésző bánatos, hosszú fülű kutyát, a tulajdonos saját ebét. De most… alig hitt a szemének! A kutya hosszú füle beakadt a kalitka ajtajába, és amikor megpróbálta kiszabadítani, kinyílt az ajtó, a benn lévő madarak kirepültek, ráadásul a terráriumok is felborultak! Akaratlanul kiengedte a kirakati állatokat, akik nagyon örültek a váratlan kimenőnek. Az állatkereskedő mérgesen szidta a hosszú fülűt:
− Már megint mit csináltál, te tökfilkó! Látni sem akarlak többé! Te vagy a legmihasznább eb a világon! Le is út, fel is út! – azzal már hajította is ki a kutyát a boltból. Palkó épp idejében kapta el a pórul járt blökit. Hiába volt olyan hosszú füle, repülni mégsem tudott vele. Az állat barátságosan képen nyalta Palkót, és befalta a szendvicsét. Ennyi az egész? – kérdezte szomorúan a tekintete.
– Te egyáltalán nem úgy nézel ki, mint egy tökfilkó! Legyen a neved Filkó! – mondta Palkó, és cseppet sem bánta, hogy odalett az uzsonnája, hiszen váratlanul az ölébe pottyant egy ajándék kutya! Ám otthon szembesült vele, milyen akadályokkal kell megküzdenie Filkónak hosszú fülei miatt.
A két jóbarát másnap reggel elkutyagolt a piacra. Közeledett a húsvét, sok nyulat árultak. Filkó a színes kavalkádtól elfáradt, és becsücsült egy üres dobozba.
– Hahó, öcskös! Soha nem láttam még ilyen hosszú fülű foltos nyulat! Mennyibe kerül?
– Ez nem nyúl, hanem a világ leghosszabb fülű kutyája. Semmi pénzért nem válnék meg tőle!
– Egykutya! Nem mindegy, hogy eb vagy nyúl? Bármilyen hosszú fülű állatot szívesen megvennék, legfeljebb majd húsvét után beadom az állatkertbe!
Ügyet sem vetettek az ostoba emberre, elindultak uzsonnázni. „Még hogy nyúl, még hogy állatkert!” – dohogott Palkó. Filkó meglátta a kolbászárust, és rohanni kezdett felé. Palkó vett is egy kolbászos szendvicset, de Filkót mintha a föld nyelte volna el. A fiú körbejárta a standot: a kolbászos mögött egy cirkuszi sátor állt. A ponyva résén át bekukkantott.
Filkó ekkor tottyant le a cirkuszigazgató lába elé. A vad rohanásban megbotlott a saját fülében, és a sátor mellett heverő varázsszőnyegre esett. Épp a bűvész következett a műsorban, ezért a porondmunkások becipelték a szőnyeget, ami váratlanul kitekeredett, és a semmiből elővarázslódott két hatalmas fül, Filkó pedig lehuppant a cirkuszigazgató elé. Kétségbeesetten nézett fel rá. Az igazgató is nagyon meglepődött. De nem azért volt ő a híres Kenyér Cirkusz vezetője, hogy zavarba jöjjön egy nagy fülű kutyától!
– Hölgyeim és uraim, most következik… a varázsszőnyegen utazó vendégművészünk! Kérjük, fogadják sok szeretettel a világ leghosszabb fülű kutyáját! – konferálta fel.
Filkó rémülten igyekezett eltűnni a porondról, összevissza kapkodta a fejét, de nem látott semmit a fülétől. Végre észrevett egy ajtót, odarohant és kinyitotta. Csakhogy az az oroszlánketrec ajtaja volt! Az oroszlánok megörültek a váratlan szabadságnak, és Filkóra ügyet sem vetve kirohantak a porondra.
– Tisztelt nagyérdemű közönség! Világszám! Porondon kergetőző oroszlánok! Íme a nagy fülű szabadítóművész! – az igazgató sem látott még soha ilyen különös mutatványt.
Ám Filkó fülei minden ketrec ajtajába beakadtak. Elszabadultak a lovak, az elefánt és a zsiráf is. Csak úgy trombitált, nyerített, bömbölt a sok állat a porondon. Nyomukban lihegtek az idomárok, a gyerekek hangosan biztatták az állatokat. Ekkor lépett be Palkó a sátorba, kezében a szendviccsel. Fülön kell csípnem Filkót, mielőtt más kapja el! – gondolta. Ám az elefánt váratlanul a magasba fújta az ebet némi vízzel együtt. Filkó épp a kötéltáncosok számára kifeszített zsinóron landolt. Rémülten meredt a mélybe, majd szemét lehunyva, füleivel egyensúlyozva végigaraszolt rajta, miközben csöpögött a bundájából a víz.
A cirkuszban egy pillanat alatt elnémult mindenki. Palkóban bennszakadt a szusz, szájában megállt a falat. Zsabó, a zsiráf ámulattal nézte a mutatványt. Az elefánt a levegőben felejtette az ormányát (lett is egy kis ormányizomláza másnapra). Filkó, miután sikeresen átevickélt a kötélen, a füle segítségével leejtőernyőzött. Zsabó fején állapodott meg, majd lecsúszdázott a zsiráf nyakán, egyenesen a bűvész varázsdobozába. Amint belepottyant a dobozba, becsukódott a fedele. Palkó felnyitotta az egyik ajtót, aggódva kereste Filkót. A bohóc is húzogatta a titkos fiókokat, de csak egy egér ugrott elő az elsőből. A második rekeszből egy majom, a harmadikból végre két nagy fül kandikált ki: Palkó lelkesen odakapott, ám csak egy nyuszit talált. Szomorúan elindult a nézőtér felé, amikor megszólalt mögötte a bohóc:
– Tadámm! – és előhúzta a bohócruhába öltöztetett Filkót. Mindenki tapsolt, felállva ünnepelték a kutyát és gazdáját, az igazgató gratulált. A csalódott vadállatok unottan visszasétáltak ketreceikbe. "Nem fogunk itt kergetőzni a kedvetekért, ha ezt a nagyfülűt így imádjátok!” – dohogtak. Palkó és Filkó boldogan ölelték át egymást. A kutya azonnal befalta a szendvics maradékát.
Aznap este együtt üldögéltek a kanapén, Palkó kezében nagy bögre kakaó, Filkó szájában jókora velős csont. Gazdája halkan duruzsolta a vitorlányi fülekbe:
– Látod, mi mindenre jó a nagy fül? Te lettél a világ leghaszontalanabb, leghosszabb fülű kutyájából a legtehetségesebb cirkuszi eb!
