Az Ausztráliában élő törpepingvinek kifejlesztettek egy stratégiát, mely segíti túlélni a szülői létet. Rendszeresen elszakadnak utódaiktól.
Erre következtetésre jutott egy, az ausztrál törpepingvineket – vagy más néven kék pingvineket – vizsgáló tanulmány. Az apró madarak a kutatók megfigyelései messzire kalandoztak a fészektől, mely segítette a szülőket, hogy kipihenjék a falánk utódok követeléseit. Az ausztrál–francia vizsgálatot Claire Saraux vezette.A kutatás cáfolja a korábban fenntartott hiedelmeket arról, hogy a part mentén élő madarak – melyek a parttól rövid távolságokban vadásznak – csak akkor merészkednek nagyobb távolságokra a fészektől, amikor a feltételek rosszak.
A kutatók kiderítették, hogy a fiókák nevelésének első néhány hete után, a törpepingvinek (Eudyptula minor) két hosszú út után rövid napi utakat követnek. Ez a stratégia jól ismert a parttól távol élő tengeri madaraknál, ám gyakorlatilag ismeretlen a part mentén élőknél. A vizsgálat az Ecology folyóiratban jelent meg.
törpepingvin
Dr Andre Chiaradia, pingvinbiológus és a vizsgálat társszerzője szerint a váltakozó hosszú-rövid távú utak a táplálék elérhetőségére tekintet nélkül ismétlődnek. „Kiderítettük, hogy jó és rossz viszonyok között is megvan náluk ez a hosszú utat felölelő stratégia, mely azt jelenti, hogy megetetik a fiókákat, anélkül, hogy ők táplálkoznának, majd hosszú útra indulnak, hogy maguk is élelemhez jussanak” – mondja Chiaradia.
Az eredmények 200 törpepingvin nyolc éven át tartó megfigyelésén alapultak. A madarak a Phillip Islanden éltek. A tojás keltetése folyamán és a fiókák életének első két-három hetében a szülők egymást váltva őrzik a fészket. Néhány hét elteltével azonban mindkét szülő a tengerre megy vadászni, és egyikük sem tér vissza akár 14 napig, mely idő alatt a fiókák éheznek.
Annak megismerésére, mi is történik e szakaszban, a kutatók mikrochipekkel ellátott pingvineket figyeltek meg, amint a természetes útvonalaikba beásott súlymérő platformok felett elhaladtak táplálkozási útjaik felé és onnan hazafelé tartva. Míg a rövid utak több táplálékot jelentettek a fiókák számára, a hosszúak lehetővé tették, hogy a szülők visszanyerjék súlyukat, és folytathassák a táplálási ciklus fárasztó, rövid útjait.
A kutatók úgy hiszik, ezt a rendszert a testtömeg elvesztése ösztönzi. „A rövid utak alatt a pingvinszülők magukat nem táplálják, ha igen, akkor nagyon kis mértékben, mivel megvan az a képességük, hogy módosítani tudják gyomruk pH-értékét, így lelassítják az emésztést” – mondja Chiaradia. „Így a táplálékot magukkal hozzák és odaadják a fiókáknak, ám egy idő után a nem megfelelő étkezés miatt testsúlyuk csökken, és kénytelenek maguk is táplálkozni, ha nem akarnak elpusztulni.”
A kutató szerint a madarak ilyenkor hosszú utakra mennek, hogy magukat táplálják. Amikor visszatérnek, a fiókáknak is hoznak táplálékot, de sokkal kevesebbet, mint napi útjaik során, ugyanis maguknak emésztik meg azt. Chiaradia szerint a stratégia kiegyensúlyozza a fiókák nevelésének és a szülők túlélésének igényeit.
Forrás: Hirado.hu