A Nyíregyházi Krúdy kamarában szokatlan módszerekkel kezelték a gyerekeket.

A nyíregyházi Vidor Fesztivált a név kötelezi, szerencsére nevetésből nem volt hiány. Az egész hetes programsorozat alkalmával több ingyenes koncert mellett a magyar színházi világ könnyedebb fertályának válogatott előadás is megmutatkozott a Móricz Zsigmond Színházban.

A szerdai napon Garaczi László Ovibrader című előadását játszották a Krúdy Kamarában. Az íróról érdemes tudni, hogy nyelvünk nagy művésze, a fejlődő, formálódó szófordulatok mestere, aki aktuális és nagyon átérezhető nyelvezetben vázolja korunk jellemzőit. A darab alcíme – pénisz dialógok - előrevetíti, hogy a férfi lélek mélységes bugyraiba fogunk elmerülni a bő egy órás darab alatt.

A történet Fábián Péter életébe kalauzolja a nézőt, amint a kisgyerek édesanyjával ellátogat a gyermekpszichológushoz, mert nem tudja kimondani a szeretlek szót. Az előadás kezdetén Dobri Dániel egy gitárral befészkelődik a helyére, majd informálja a közönséget, hogy mit is fog megnézni – hasznos infó annak, aki nem olvasta el a jegyén a szöveget. A kezdő képben megjelenik a terapeuta (Huszár Zsolt) és a kis páciens érkezése előtt egy érdekes, ámbátor korántsem gyerekekhez kötődő indiai történetet mesél. Huszár a képzett agyturkász eredendő nagyképűségével az első pillanattól fogva vicces, de a közönség itt még nem tudta eldönteni, hogy szabad-e nevetni. Hamar kiderült, hogy igen, és onnantól kezdve hangosan gyönyörködtek a felszabadult, de összeszedett játékban.

A darab számtalan karakterét négy színész játssza, akik egyik szerepből a másikba ugrálnak. Kolti Helga Petyus (Szemenyei János) aggódó anyukája, aki végső kétségbeesésében a pszichológushoz fordul. A kissé elkényeztetett hétéves gyermek rendes, aranyos és vulgáris. Az anya egyedül hagyja a terapeutát és a gyermeket, akik közösen indulnak egy hipnotikus útra Péter születésétől haláláig.

Petyust látjuk, ahogyan „kimászik” a szülőcsatornán, majd az óvodában szembesül mentális defektjével, a szeretlek szóval. Innentől kezdve egy kissé skizofrén karakter, Okoska, Peti szuperegója (Huszár Zsolt) jelenik meg, aki viselkedésében a Csillagok Háborúja Darth Vader nagyurát mintázva kergeti rendszeresen az őrület szélére a fiatal gyereket.

Péter egész életét átfonó kimondatlan szexuális frusztráltság könyörtelen hangadója Okoska, aki beszámol a hímvessző erekciójáról, a kegyetlen és hideg nőről, valamint arról, hogy minden kapcsolat csömörre és gyászra ítéltetve indul. Huszár monológjai tökéletesen tükrözik azt a női lelket megérteni képtelen férfit, aki egy állatkerti szemlélő nézőpontjából közli, hogy milyen az ellentétes nem.

Péter egyetért, hiszen az számítógépek miatt elsatnyult emberi kapcsolatok korában ő sem tudja, hogy miként lehet egészséges viszonyt ápolni másokkal. A taigetoszi próbán elbukó, életképtelen ember hibát hibára halmozva mászik keresztül saját életén, miközben legnagyobb szerelmét, az ezotériába belebolondult Katát (Kolti Helga) üldözi.

Fényes színfolt Fodor Annamária játéka, aki a hipnotikus utazás alatt előkerülő változó női szerepeket alakítja. Ilyen például a leszbikus Somogyi Luca pszicho-wellness természetgyógyász, aki félreérthetetlen szexualitással kezeli a lyukas aurájú Pétert.

Kolti Helga harmadik „előfordulása” Erika, a kurva szerepében teljesül be. A tizenhat éves Péter egy buszmegállóban fut bele a prostiba, aki szinte közgazdászi üzletiességgel ajánlja fel a mélytorkos natúr franciát és a nagy aranyesőt a tojáskákra. Erika komoly hatást gyakorol Péterre, hiszen itt alakul ki mellmániája és a kurva emlékei végig kísérik egész életében – noha nem használta ki soha szolgáltatásait, mert nem gyűlt össze elég lóvé az ebédpénzből.

Dobri Dániel az egész előadás alatt a színpad szélén ül és egy szál gitárjával szolgáltatja a változatos és sokszor ötletes zenei betéteket. Emellett narrátori szerepet is betölt, valamint komoly precizitással, mély, novemberi jeges hajnalra emlékeztető bagolyhuhogással szól bele az előadás egyik jelenetébe. Bagó Bertalan, a darab rendezője megtalálta a helyet Dobrinak, aki – színészi képzettség nélkül is – beleolvad az előadás szövetébe és annak pulzusaként juttatja az életadó vért – effekteket, zenéket, narrációkat és huhogásokat – a megfelelő helyekre.

Az előadás végén… nem lövöm le a poént. A darabot a közönség harsány nevetése kíséri végig, és aki látta a művet, az a zsibbadó rekeszizmon túl pár velős gondolattal is gazdagodott. A groteszkbe átcsapó szerencsétlenség és életképtelenség férfiaknak és nőknek is más-más üzenetet hordoz, hiszen mindkét nem könyörtelen tükörben szembesül saját defektjeivel és néha kegyetlenségeivel.



A csupasz, fekete falak között, melyben csak egy árva kanapé van, nagy teret kap a színészi játék. A darab szereplői megmutatják szakmájuk szépségét és a díszlet-, kellékmentes környezet ellenére hibátlanul láttatják Garaczi furcsa világát.

A darab egyébként megnyerte a fesztivál legjobb kamaraszínházi rendezésnek járó díját.

Őszintén ajánlom mindenkinek az előadást, aki a szereti a szórakoztató, de mégis komoly jelentéstartalmat hordozó színházat.