A legkevésbé vagyonosabb rétegek munkájának tartott foglalkozást csak elenyésző részben végezték igazán szegények.
Az oxfordi és a cranfieldi egyetemek kutatói az emberi maradványokat a brit királyi haditengerészet XVIII. és XIX. században használt három temetőjéből - Greenwich, Gosport és Plymouth - ásták elő. A maga nemében eddig példátlan tudományos vizsgálódás során kiderült, hogy a Napóleonra végzetes tengeri csapást mérő Nelson seregében legalább 6 százalék volt a karjukat vagy lábukat vesztett tengerészek aránya, közülük jó pár az amputálásba halt bele. Meglepően magas hányad szenvedett skorbuttól és elfertőződött sebektől, emellett gyakori volt a legénység körében a vérbaj is. Ezen betegségek ellenére olyan bizonyítékokra is bukkantak, melyek azt sugallják, hogy a legénység többsége nem a szegények közül került ki.A régészek többek közt megvizsgálták egy halálakor 11 éves fiú maradványait, aki feltehetően puskaporfutárként szolgált a hajón és puskás lövészeknek vitt lőszert - nem ágyúk tüzéreinek -, továbbá egy hajó "legmagasabb pozíciójú" emberét, egy árbocőrét. Ő - csontjainak sérülése alapján - nagy valószínűséggel kizuhant az árbockosárból és szörnyethalt a fedélzeten - adta hírül a The Daily Telegraph című brit lap.
Forrás: MTI