Miért téma a háború, és hogyan kerül egy színház egy rakétabázisra? A Zsámbéki Színházi Bázis vezetőjét, Mátyás Irént kérdeztük a lassan húsz éve futó színházi fesztiválról.

Hogyan és mikor kezdődött a Zsámbéki Színházi Bázis története?

1983-ban Zsámbéki színpadok néven jött létre egy fesztivál, aminek a templomrom és Zsámbék más műemlékeinek környezete adott helyszínt. Minden nyáron meghívtunk különböző előadásokat, a fesztivál pedig az évek során egyre népszerűbb lett. A 90-es évek elejére Zsámbék a legtöbb nyári színházi előadást fölvonultató fesztivállá nőtte ki magát. 1995-ben ezért döntöttünk úgy, hogy a fesztivál alakuljon át hivatalos szabadtéri színházzá, ami azt jelentette, hogy a fesztiváljelleget megtartva, minden évben jöjjenek létre új, Zsámbékon születő előadások.

2002-ben, amikor egy háborús tematikájú nyári évadot terveztünk, felmerült, hogy a 90-es évek végéig Zsámbékon üzemelt a Rakétabázis, ami a magyar hadsereg egyik alakulatának volt a működési helye. Amikor először kipróbáltuk ezt az elhagyatott helyet, nagy sikert aratott mind a rendezők, mind a közönség körében, mert lehetőséget és kihívást találtak a helyszínben, ahol minden olyan, mint egy kalandtúra.



Azóta a Rakétabázis a fesztivál helyszíne. A fesztivált szervező egyesületünk kezdeményezte, hogy a terület műemléki védettséget kapjon, hiszen ez a hely a maga nemében egy XX. századi erődítmény, aminek az volt a funkciója, hogy Budapest légterét védje. Amióta megkaptuk a műemléki védettséget, azóta az egyesületünk látja el a műemléki terület hasznosításának feladatkörét. Ezzel sikerült megerősíteni és legitimálni a zsámbéki nyári színház működését ezen a 15 hektáros területen.

Mettől meddig üzemel a nyári színház, és nyaranta általában hány bemutatóra kerül sor?

Az évek során kialakult az a gyakorlat, hogy nyolc-kilenc-tíz új színházi bemutató születik meg a négy nyári hónap alatt. Ez egyébként annyi, amennyit egy kőszínház teljesít egy teljes évad alatt.

A rendezők és a társulatok meghívásos alapon jöhetnek Zsámbékra, vagy a rendszer inkább jelentkezés alapján működik?

Is-is. Itt tulajdonképpen harminc éve alakuló kapcsolatokról van szó, nagyon sok a távoli múltba elnyúló szál, amik szervesen kapcsolódnak egymáshoz, és határozzák meg, hogy mi történik itt, és ki az, aki itt dolgozik. Például ilyen Nagypál Gábor története, aki tizenöt éves korában, zentai amatőr diákszínjátszóként járt először Zsámbékon: az első színházi élményeit gyakorlatilag Zsámbékon szerezte. Később, gimnazista korában folyamatosan járt ide, majd elvégezte az újvidéki színházi főiskolát, és szerintem nemzedékének egyik legtehetségesebb színésze lett. Ő idén a Caligula helytartója című darabban játszott itt nagy sikerrel.

Mennyire mondanak nemet? Mennyire van szelekció?

Mindenképpen kell, hogy legyen, mivel behatárolja az idő, a pénz, és különösképpen az, hogy mi férhet bele a profilba, ugyanis egy eléggé meghatározott karakter jellemzi az itteni előadásokat.

Hogyan írható le ez a speciális Zsámbék-karakter?

Zsámbék azoknak az alkotni vágyó fiataloknak akar otthont, bázist, lehetőséget biztosítani, akik izgalmas gondolatokat fogalmaznak meg a világról. Itt befogadjuk a színház határmezsgyéjén mozgó kezdeményezéseket, és az új színházi megoldásokat kereső társulatokat, ami össze akarja gyűjteni mindazt, ami értékes és izgalmas az előtte lévő színházi nemzedékek által elmondottakból.

Ezeket a magyarországi színházi hagyományokat igyekszik ötvözni a határon túli magyar színházakéval, amibe próbálja belekapcsolni a közép-kelet-európai színházművészet ízeit és alkotói módszereit. Bevett gyakorlat, hogy más országokból érkezett rendezők rendeznek itt, vagy nagyon sok olyan produkció készül, amiben magyarországi és határon túli magyar színészek román, szlovák, szerb és lengyel színészekkel dolgoznak itt közösen.

Említette, hogy volt háborús témájú fesztivál. Minden nyári évadnak van tematikája?

Nem az egész fesztivált határozta meg tematika, hanem mindig a fesztiválon belül volt egy kisebb, tematikus fesztivál, amiben a környező országok színházművészetének bemutatása volt a cél. Például az első Moliére Don Juanja volt, amiből egy sepsiszentgyörgyi magyar, egy aradi román és egy kijevi ukrán előadás volt, és mindegyiket egy 30-as éveiben járó fiatal rendező rendezte ugyanabban az évben.

Ahogy egymás mellé került ez a három előadás, rettentő izgalmasan lehetett érezni, hogy mi az, ami közös az alkotók gondolkozásában, és mi az, ami nagyon specifikus attól függően, hogy valami melyik országban, városban születik. A rá következő évben Shakespeare-től öt különböző Szentivánéji álom került bemutatásra. Ebből például a Mongol Nemzeti Színház előadása volt a legtávolabbi, de benne volt a Román Nemzeti Színház darabja is.

Az adott év tematikája mindig úgy alakult ki, hogy körülnéztünk a környező országok aktuális színházi repertoárjában, keresve az azonosságokat. Érdekes, hogy minden évben találtunk valamit, vagy egy témát, vagy egy darabot, ami végigfutott számos ország számos színházában. 2002-ben valamiért mindenhol a háború volt a téma, így jöhetett létre a háborús tematikájú zsámbéki fesztivál. Ezt nagyon szeretnénk folytatni, de az utóbbi két évben anyagi okokból kifolyólag sajnos erre nem volt lehetőségünk.

Mennyire népszerűek az előadások, mennyire sikeres Zsámbék, mennyire futnak telt házzal a darabok? Gondolom, a zsámbékos közönségnek is megvan a maga karaktere, az előadásoknak megfelelően.

Hála Istennek, nagyon kitartó közönségünk, sokan járnak vissza, ami szintén leginkább harminc év tapasztalatának köszönhető. És szerencsére a közönség évről-évre újabb nézőkkel és sok fiatallal bővül. És az a helyzet, hogy Zsámbék és Budapest távolsága akkora, hogy nyáron egy pesti számára Zsámbékra eljönni az olyan, mintha a város egyik végéből a másikba menne át, tehát a közönség döntő többsége Pestről idejáró néző, és azt hiszem, hogy az is itt tartja a kitartó közönséget, hogy megvan az egységes karaktere évtizedek óta, mert aki idejön, az tudja, hogy itt mit talál, ami biztonságossá teszi. Sokszor van olyan, hogy beesik ide egy néző, és azt kérdezi, ma este mit játszunk, mert aznap ér rá. Eljön, és biztos abban, hogy itt tuti van olyan darab, amit meg akar nézni, és tudja, hogy itt nem fog csalódni.