A szigligeti József Attila Kör (JAK) tábor a kortárs magyar irodalmi élet harmadik legfontosabb eseménye a könyvhét és a nemzetközi könyvfesztivál után.

A szigligeti JAK-tábor a kortárs magyar irodalmi élet harmadik legfontosabb eseménye a könyvhét és a nemzetközi könyvfesztivál után. Könyvszakmai reprezentáció ide-vagy oda, a JAK-tábor számomra az év legfontosabb kulturális eseménye: Szigliget a szöveg legszentebb és legőszintébb ünnepe.

Mert a sok-sok felolvasás és hivatalos protokoll program mellett a félreeső irodalmi kocsmai hőzöngések nyomán itt születnek a legnagyobb bemondások, itt keletkezik valami sajátos árnyékirodalom. Közben mindenki egyszerre krónikás is: ezeket a szövegeket őrzi a jótékony emlékezet, a félretett privát naplók, vagy a szigligeti titkosak, tudósítások, szalvéta aljára, vagy söralátétre írt széljegyzetek, a literatúratörténetnek ezek a furcsa, sajátos dokumentumai.

És hozzá mindig ugyanazok a díszletek: az Esterházy-kastély verőfényben fürdő terasza, a titkos éjszakai összebújások és összesúgások helyszínéül szolgáló romantikus kastélykert, a tábori programok könyvtárszobája és a cukrászda, ahol összefolyik a keserű és az édes, keveredik egymással minden, amit kivet magából a kastély.

Évről- évre a dinamika sem változik: minden nap ugyanaz a szorongás váltakozik ugyanazzal a súlytalansággal, álmos, másnapos reggelek, nagy reggeli közös kávézások a kastély teraszán, nem tudhatod, kinek az éjszakazáró, kinek a reggelnyitó kávé. Délelőtt fürkészed az outfiteket, megpróbálsz a Karafiáth-mérőn megfelelni, de aranyszabály, hogy a Nagymesternőnél nem lehetsz csinosabb. Beszélgetések, mert most van idő, mert itt vagyunk egymásnak kéznél, kegyelmi állapot, van egymásra figyelni őszinte, talán elegendő idő.

Lézengés, kellemes séták, szemináriumok egy lugas árnyékában, vagy hűsölés a hotspotnál a sajtószobában. Egykor kongatják a harangot az ebédre, majd megint kávé a teraszon: nyaraló magyar irodalom. Az előadásokkal és a szemináriumokkal beindul a délutáni és az esti szekció, a bölcsek és az okosak nyári évadja, infernális nyári egyetem: tudástól izzadó magyar irodalom. Este tánctól izzad és alkoholt visz be, majd gőzöl ki, sokszor és sokfélképpen váltja meg a világot: szárnyaló magyar irodalom.

Idén készültek a helyiek, előre bejelentik a rendőrségnek a tábort: „jönnek az írók, rendbontás lesz.” Valóban ki is száll a karhatalom: a cukrászda teraszán békésen italozó költőket igazoltatják a kemények a pincérnő felbujtására, aki szerint gyanúsan túl sokat isznak a fiatalok. Érthetetlen panasz pont egy kocsmatulajtól, de ezek szerint Szigligeten helyből más a morál.

Az idei tábor sokkal szocióbb, mint eddig, az első felsíró szava a szocioköltészet, szülőatyja Deák Botond, mély hangja megadja a tábor alaptónusát: Szigliget idén egy lassú, pocakos ember, aki néha kissé agresszív, de nem kell tőle félni, még ha sokat iszik is, nagy testében nagy szív dobog, nem bánt, csak lehet, hogy néha túl szorosan, már-már fájdalmasan ölel, szorít magához. Ez már nem a posztmodern, ez már valami más, ez a tábor már egy új éra hajnalán lebeg. Még nem tudjuk, milyen néven emleget majd a történet és annak tudománya, egyelőre ez a névtelen újak gyülekezete.

Balogh Endrével, a JAK december végén leköszönő elnökével ülünk egy éjszakai padon, mintha titkokat súgna a fülembe, úgy jósolja-vizionálja a kortárs magyar irodalom lehetséges irányait. Észrevette, hogy mintha megint fontos lenne az íróknak-költőknek a család témája, hevesen bólogatok, együtt soroljuk a neveket: Deres Kornélia, Lázár Bence András, Csobánka Zsuzsa, Aaron Blumm… Mondja nekem, hogy a hűség lesz a jövő meghatározó témája, érdekes felvetés, tetszik, de már maga a gondolat lenyűgöző, hogy létezik trendkutatás az irodalomban is. A végtelenbe tartasz kortárs magyar irodalom? Milyen párhuzamok, átlók, vagy inkább görbék és törésvonalak mentén haladsz?

Idén mintha nyitottabbak lennénk, ablakot nyitunk a társművészetekre is: az új divat a kortárs magyar kultúrában a szomszédolás. Szigligeti dácsánkban először filmeseket láttunk vendégül, a Prizma filmművészeti folyóirattól Orosz Anna Ida és Kele Fodor Ákos jöttek át hozzánk. Becsületes vendégként kitettek magukért, és gondoltak az irodalmárokra, hoztak magukkal fantasztikus versfilmeket, rendesen el is találták vele a háziasszony ízlését.

Másnap képzőművészek váltották őket a könyvtárszobában, újabb csodálatos vendégek, a görög istennőnek öltözött Verebics Kati kisebb olaj-vászon önarcképeket hozott nekünk, Szegedy-Maszák Zoltán virtuális valósággal lepte meg a jó háznépet, Fehér László a képeihez írt szövegekkel szórakoztatott bennünket: nem csak festőnek, hanem írónak is zseniális.

Harmadnap építészek jöttek, Z.Halmágyi Judit, U.Nagy Gábor és Ekler Dezső beszélgetése felszabadító volt mindazok számára, akik egy síkban terítik ki maguk előtt az életet: merednek fekete betűkkel teleírt fehér ívekre, az A/4-es a térélmény, és maga a könyvtárgynak a teste. Pedig a helyeknek mind-mind sajátos spiritusza van – mondja Judit, és úgy érzem, új dimenzió költözött az életembe, azóta máshogy látok, a körülöttem lévőre másképp figyelek. A cserekereskedelem jegyében könyvcímeket mondok neki, lelkesen jegyzetel, olyan ez, mint mikor háziasszonyok recepteket cserélnek, mi most az életrecepjeinket adjuk-vesszük.

Azért a háziak is kitettek magukért, és nem szenvednek csorbát a szigligeti hagyományok sem: az első este bemutatkozik a legpejhesebb irodalmi társulás, akik idén az Apokrif. A Világirodalmi sorozat sem maradhat el, idén Latin-Amerika üzeni, hogy a Jövő nem a miénk, és Thomas Stangl, osztrák szerző regényének hősei Afrikában keresik az egyetlen megváltó helyet. A JAK-füzetek sorozat legújabb darabjait is bemutatjuk: Deres Kornélia, Szabó Marcell junior költők versesköteteit, a vajdasági tandemíró, Aaron Blumm meséli el biciklizéseit Török Zolival, és Csobánka Zsuzsa Belém az ujját című megterhelő, de annál izgalmasabb regénye szerepel a palettán, amit azóta is szenvedélyesen olvasok.

Kiképzést kapunk a legendás vajdasági Ex Symposion folyóirat történetéből DJ Fenyvesi Ottónak köszönhetően, és jönnek női írók is, akik egyből a közönség olvasmánylistájának elejére kerülnek, az új kedvencek: Erdős Virág, Halász Margit és Szvoren Edina. Hiába nagy téma a női irodalom a táborban Zsadányi Edit irodalomtörténész Női poétika? című előadássorozata nyomán újra rávöjök, van a jó irodalom, és ma mintha egyre gyakrabban nők írnák azt. A traumatológiát sem ússzuk meg, György Péter Apám helyett című regénye kapcsán a holokauszt és apa tematikájú magánszámát már csak Jónás Tamás krisztusi performansza übereli, aki egyszercsak beront a könyvtár színpadára és kinyilatkoztatja, hogy ő a legnagyobb költő a világon. Hát, furcsán, de jól szórakozunk.

A tábor utolsó napján megválasztjuk az új JAK-elnököt Gaborják Ádám kritikus, irodalomszevező személyében, aki kulturális hálózatot ígér, sok-sok lelkesedést, precizitást, és társművészetek közti párbeszédet, csupa tetsző és izgalmas programot. Mintha a menyasszonyának kicsordulnának a könnyei a hír hallatán, hogy Ádám lesz az elnök, milyen szép, ők ezt tényleg nagyon akarták, hogy így legyen. Ádám mellé szárnysegédül Sopotnik Zoltánt és Orcsik Rolandot választja a JAK-közgyűlés közös akarata JAK-füzetek sorozatszerkesztőnek. A programjukból egy sport antológia terve ragad meg, talán végre megvalósulhat az álmom, hogy egyszer végre sportossá válik a magyar irodalom, novemberben sport-hónap, új őrület lesz rajtunk urrá, ez lesz a fitness-welness-irodalom.

Hiába bizonyítja remek humorát idén is a kortárs, a választások, az egymással összezárt alkotó energiák hatására elég feszültség gyűlik össze ahhoz, hogy oldani lehessen. Ebbe a felspanolt légkörbe a lehető legjobbkor jönnek a szokásos utolsó esti színházi előadás színészei, ezúttal a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves zenés-színész szakosai. A biztonság kedvéért van náluk törölköző, egy marék partifecske és jó pár rózsaszín tangapapucs. A 90-es évek retró nyaralásának hangulatát idézik Kele Fodor Ákos zseniális darabjával, Csuja László rendezésétől egy felszabadult nevetéshullám rázza meg a kastély falait, és vele együtt Szigliget partjait.

A helyi lapok beszámolói szerint szombat este tíz és éjfél között az egész badacsonyi régióban egy furcsa mosoly költözött az arcokra, egy pillanatra megfiatalodott mindenki, egyesek állítólag a boldogság érthetetlen jeleit tapasztalták magukon. Szombathelyen tornádó tört ki, de Szigligeten csillagos volt aznap az ég, és bármennyire is szeretett volna, valamiért képtelen volt kitörni a vihar.