A szigligeti József Attila Kör (JAK) tábor a kortárs magyar irodalmi élet harmadik legfontosabb eseménye a könyvhét és a nemzetközi könyvfesztivál után.
Mert a sok-sok felolvasás és hivatalos protokoll program mellett a félreeső irodalmi kocsmai hőzöngések nyomán itt születnek a legnagyobb bemondások, itt keletkezik valami sajátos árnyékirodalom. Közben mindenki egyszerre krónikás is: ezeket a szövegeket őrzi a jótékony emlékezet, a félretett privát naplók, vagy a szigligeti titkosak, tudósítások, szalvéta aljára, vagy söralátétre írt széljegyzetek, a literatúratörténetnek ezek a furcsa, sajátos dokumentumai.
És hozzá mindig ugyanazok a díszletek: az Esterházy-kastély verőfényben fürdő terasza, a titkos éjszakai összebújások és összesúgások helyszínéül szolgáló romantikus kastélykert, a tábori programok könyvtárszobája és a cukrászda, ahol összefolyik a keserű és az édes, keveredik egymással minden, amit kivet magából a kastély.
Évről- évre a dinamika sem változik: minden nap ugyanaz a szorongás váltakozik ugyanazzal a súlytalansággal, álmos, másnapos reggelek, nagy reggeli közös kávézások a kastély teraszán, nem tudhatod, kinek az éjszakazáró, kinek a reggelnyitó kávé. Délelőtt fürkészed az outfiteket, megpróbálsz a Karafiáth-mérőn megfelelni, de aranyszabály, hogy a Nagymesternőnél nem lehetsz csinosabb. Beszélgetések, mert most van idő, mert itt vagyunk egymásnak kéznél, kegyelmi állapot, van egymásra figyelni őszinte, talán elegendő idő.
Idén készültek a helyiek, előre bejelentik a rendőrségnek a tábort: „jönnek az írók, rendbontás lesz.” Valóban ki is száll a karhatalom: a cukrászda teraszán békésen italozó költőket igazoltatják a kemények a pincérnő felbujtására, aki szerint gyanúsan túl sokat isznak a fiatalok. Érthetetlen panasz pont egy kocsmatulajtól, de ezek szerint Szigligeten helyből más a morál.
Balogh Endrével, a JAK december végén leköszönő elnökével ülünk egy éjszakai padon, mintha titkokat súgna a fülembe, úgy jósolja-vizionálja a kortárs magyar irodalom lehetséges irányait. Észrevette, hogy mintha megint fontos lenne az íróknak-költőknek a család témája, hevesen bólogatok, együtt soroljuk a neveket: Deres Kornélia, Lázár Bence András, Csobánka Zsuzsa, Aaron Blumm… Mondja nekem, hogy a hűség lesz a jövő meghatározó témája, érdekes felvetés, tetszik, de már maga a gondolat lenyűgöző, hogy létezik trendkutatás az irodalomban is. A végtelenbe tartasz kortárs magyar irodalom? Milyen párhuzamok, átlók, vagy inkább görbék és törésvonalak mentén haladsz?
Idén mintha nyitottabbak lennénk, ablakot nyitunk a társművészetekre is: az új divat a kortárs magyar kultúrában a szomszédolás. Szigligeti dácsánkban először filmeseket láttunk vendégül, a Prizma filmművészeti folyóirattól Orosz Anna Ida és Kele Fodor Ákos jöttek át hozzánk. Becsületes vendégként kitettek magukért, és gondoltak az irodalmárokra, hoztak magukkal fantasztikus versfilmeket, rendesen el is találták vele a háziasszony ízlését.
Harmadnap építészek jöttek, Z.Halmágyi Judit, U.Nagy Gábor és Ekler Dezső beszélgetése felszabadító volt mindazok számára, akik egy síkban terítik ki maguk előtt az életet: merednek fekete betűkkel teleírt fehér ívekre, az A/4-es a térélmény, és maga a könyvtárgynak a teste. Pedig a helyeknek mind-mind sajátos spiritusza van – mondja Judit, és úgy érzem, új dimenzió költözött az életembe, azóta máshogy látok, a körülöttem lévőre másképp figyelek. A cserekereskedelem jegyében könyvcímeket mondok neki, lelkesen jegyzetel, olyan ez, mint mikor háziasszonyok recepteket cserélnek, mi most az életrecepjeinket adjuk-vesszük.
Azért a háziak is kitettek magukért, és nem szenvednek csorbát a szigligeti hagyományok sem: az első este bemutatkozik a legpejhesebb irodalmi társulás, akik idén az Apokrif. A Világirodalmi sorozat sem maradhat el, idén Latin-Amerika üzeni, hogy a Jövő nem a miénk, és Thomas Stangl, osztrák szerző regényének hősei Afrikában keresik az egyetlen megváltó helyet. A JAK-füzetek sorozat legújabb darabjait is bemutatjuk: Deres Kornélia, Szabó Marcell junior költők versesköteteit, a vajdasági tandemíró, Aaron Blumm meséli el biciklizéseit Török Zolival, és Csobánka Zsuzsa Belém az ujját című megterhelő, de annál izgalmasabb regénye szerepel a palettán, amit azóta is szenvedélyesen olvasok.
Kiképzést kapunk a legendás vajdasági Ex Symposion folyóirat történetéből DJ Fenyvesi Ottónak köszönhetően, és jönnek női írók is, akik egyből a közönség olvasmánylistájának elejére kerülnek, az új kedvencek: Erdős Virág, Halász Margit és Szvoren Edina. Hiába nagy téma a női irodalom a táborban Zsadányi Edit irodalomtörténész Női poétika? című előadássorozata nyomán újra rávöjök, van a jó irodalom, és ma mintha egyre gyakrabban nők írnák azt. A traumatológiát sem ússzuk meg, György Péter Apám helyett című regénye kapcsán a holokauszt és apa tematikájú magánszámát már csak Jónás Tamás krisztusi performansza übereli, aki egyszercsak beront a könyvtár színpadára és kinyilatkoztatja, hogy ő a legnagyobb költő a világon. Hát, furcsán, de jól szórakozunk.
Hiába bizonyítja remek humorát idén is a kortárs, a választások, az egymással összezárt alkotó energiák hatására elég feszültség gyűlik össze ahhoz, hogy oldani lehessen. Ebbe a felspanolt légkörbe a lehető legjobbkor jönnek a szokásos utolsó esti színházi előadás színészei, ezúttal a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves zenés-színész szakosai. A biztonság kedvéért van náluk törölköző, egy marék partifecske és jó pár rózsaszín tangapapucs. A 90-es évek retró nyaralásának hangulatát idézik Kele Fodor Ákos zseniális darabjával, Csuja László rendezésétől egy felszabadult nevetéshullám rázza meg a kastély falait, és vele együtt Szigliget partjait.
A helyi lapok beszámolói szerint szombat este tíz és éjfél között az egész badacsonyi régióban egy furcsa mosoly költözött az arcokra, egy pillanatra megfiatalodott mindenki, egyesek állítólag a boldogság érthetetlen jeleit tapasztalták magukon. Szombathelyen tornádó tört ki, de Szigligeten csillagos volt aznap az ég, és bármennyire is szeretett volna, valamiért képtelen volt kitörni a vihar.
