Általános közvélekedés, hogy aki híres és pénze van, az megússza a börtönt. Íme néhány ellenpélda, amikor a törvény keze az „egyenlőbbekre” is lesújtott.
Azt már a legtöbben álmukból felébresztve is tudják, hogy Stohl András tíz hónap letöltendőt kapott, leghamarabb öt hónap múlva szabadulhat. Az internet is tele van az esetet meglovagoló játékokkal (Buci Driver - bal gombbal megy felfelé az autó), illetve az „AutóStohl” viccekkel. A fogadóirodák is nagyot kaszáltak volna az ítélethirdetés után, hiszen saját – nem reprezentatív – közvélemény-kutatásunk szerint az emberek 80%-a gondolta úgy, hogy Stohl nem megy börtönbe. Aztán mégis megy.
Ha lecsuknának mindenkit, aki az elmúlt két évben televízióban szerepelt, akkor is azt mondanánk, hogy „úgyis megússzák, bezzeg, ha te, vagy én csináltunk volna ilyet...” Hajlamosak vagyunk azonban elfelejteni azokat az eseteket, amikor tényleg a rács mögé küldtek olyan embereket, akiket a híresség kategóriába sorolnánk. Sőt! A következő felsorolást azzal is megnehezítem, hogy kihagyom belőle a politikusokat, és még így sem esik majd szó mindenkiről.

„Sajnos az üzlethez nem értettem, ezért egy önálló televíziós vállalkozásom csődbe ment. Meggyőződésem szerint a naivitásom, jóhiszeműségem, a nem megfelelő tanácsadók miatt egy „kirakat per” indult ellenem, mellyel példát akartak statuálni, hogy hírnév, a sztárság nem véd meg az ilyen helyzetekben. Két évet töltöttem elzárva a világtól, melyet ezoterikus barátaim tanulásnak neveztek, és azt, hogy ez a két év még magasabb szintre emelt engem.”
Zalatnay azóta könyvet ír, lemezt készít, klippet forgat. Az idő majd megválaszolja, hogy sikeres volt-e a büntetésvégrehajtási intézet rehabilitációs tevékenysége.

A sikersorozat itt azonban véget ért és az arany helyett már csak az ezüstök jöttek, és miután az 1996-os olimpián kiesett, már a magyar válogatottnak sem maradt tagja. Érthető hát, hogy a szegényes életjáradék mellett más elfoglaltság után nézett. Ő – Csollány Szilveszterrel ellentétben – nem a sörcsap, hanem a marihuánaültetvény mellé állt.
Mivel ezt a növényt nem tanácsos a jó zsíros bácskai földeken az 51-es út mellett nevelgetni, így Farkas Péter inkább az édesanyja tulajdonában lévő, XVII. kerületi családi házban tette mindezt. Amikor a BRFK lecsapott az illegális kertészeti operációra, több ezer tő kendert találtak az épületben, melyet Magyarország addigi legnagyobb ültetvényeként tartanak számon.
Mint minden jó érzésű ember, Farkas Péter is szereti a „virágot”, így arra törekedett, hogy azok a lehető legjobban érezzék magukat. Erre utal az alábbi BRFK közlemény is:
„A házkutatás során a nyomozók több ezer tő marihuánát találtak a sokmilliós ráfordítással - szellőző, párologtató és világítóberendezés beszerelésével - átalakított helyiségekben.”
Farkas Pétert letartóztatták, az ítélethirdetéskor megszökött, és csak évekkel később, élettársának köszönhetően akadtak rá a rendőrök Andorrában. Hazaszállítása óta tölti hét éves fegyházbüntetését.

1982-ben fel is oszlott a zenekar. Ennek indoka az volt, hogy amíg Révész kilépését még el tudták viselni, az már túl sok volt, hogy Som Lajost és Köves Miklóst is lecsukták aranycsempészetért. A zenészek a Szovjetunióból próbálták behozni a nemesfémet, de lebuktak. Som két év két hónapot kapott.
Szabadságvágya erősebbnek bizonyult a Markó utcai börtön rácsainál, így meglépett az előzetesből. Éppen arra készült, hogy elhagyja az országot, amikor az ítélet után benyújtott kegyelmi kérelmét elfogadták. Ezek alapján ugyan kérdéses, hogy mit keres ezen a listán, hiszen végül nem került börtönbe. Azért esett róla mégis szó, mert itt nem a bíróság volt a „gyenge láncszem”, hanem a kegyelmi kérvényt aláíró szerv. Könnyen előfordulhat, hogy Kádár elvtárs nagyokat bulizott akkoriban a „Szállj fel magasra!” című dalra.
Meg tudnám még említeni a drogügyletekért hét évet kapott valóságshow-szereplőt, a futtatásért leültetett modellt, vagy a fiatalkorú ellen elkövetett szeméremsértés miatt letartóztatott playmate-et, de mivel az oldal neve Kultúrpart, így ezt nem teszem meg.
Azt sem állítom, hogy nincsenek ellenpéldák az itt felsorolt esetekre – lásd Császár Előd – de azt, hogy mindenki megússza, cáfoltuk.