Anna Frank korán meghalt. Naplója azonban tovább élt, ahol leírta mindazt, ami vele történt a zsidó üldözés alatt.
Anna Frank történetét valószínüleg mindenki ismeri. A fiatal német származású zsidó lány Amszterdamba költözött a szüleivel. De Hollandiát 1940 májusában lerohanta Németország, így a család egy védett helyen bújt meg.Ekkor kezdte naplóját írni a fiatal lány. 1944-ben a család rejtekhelyét megtalálták, mindenkit deportáltak Bergen-Belsenbe. Anna Frank itt halt meg 1945-ben, tífuszban.
A Frank család búvóhelyének története 1947-ben jelent meg Anna Frank naplója címmel, röviddel ezután, 1948. januárjában megkezdődött a nyomozás a névtelen feljelentő után.
A gyanú szerint Wilhelm van Maaren adta fel a családot, aki a szomszédos raktárban dolgozott. Van Maaren végig tagadta bűnösségét.
A második gyanúsított Lena Hartog volt (Van Maaren segédjének felesége), aki attól félt, ha nem fedi fel a titkot, letartóztatják. Bár vallomásában egymásnak ellentmondó információk szerepeltek, a rendőrség lezárta a nyomozást.
1960-ban Simon Wiesenthal kezdett kutakodni, de ez sem vezetett eredményre.
A legújabb kutatások szerint Anton Ahlers lehetett a feljelentő. Az édesapa ismerőse zsarolta a családfőt, náciellenességel vádolta meg. Ahlres számos zsidót árult be, mivel 40 forintot fizettek értük.
A háború után letartóztatták Ahlerst, akit érdekes módon maga az apa, Otto Frank védett meg levelében, melyben szabadon bocsátását kérte. Később Wiesenthal is meg volt győződve arról, hogy valamilyen titok maradt még a háttérben, hiszen Otto ekkor is ellentmondásosan nyilatkozott Ahlers-szel kapcsolatosan.
2002-ben Carol Ann Lee brit kutató írt egy könyvet, aki szintén azt állította, Ahlers az áruló.
Ezt rögtön megerősítette Ahlers családja is, ugyanis Anton maga is azzal hencegett a háború után, hogy büszke, amiért beárulhatta Frankék rejtekhelyét. Tettét a pénzzel és a rejtekhelyen felhalmozott holmik elrablásának lehetőségével magyarázta. Bizonyítékként egy olyan gyertyatartót említett, amit annak idején a búvóhelyről lopott a deportálás után.
Az egyre inkább elterjedő zsarolás-mítoszra reagálva, a Holland Dokumentációs Intézet 2003-ban nyilatkozatot adott ki, melyben a történetet csupán Anton Ahlers hencegésének tudták be, s máig nem tartják kiderítettnek az áruló személyét.
Forrás: http://mult-ido.blog.hu