Lassan előlépnek a homályból, nevet kapnak a francia irodalom "négerei", de a szakértők szerint ezzel együtt is a megjelenő könyvek mintegy harmadának "nem egészen tisztázott az apasága".
2001-ben például Loana, a Loft Story című első francia valóságshow nyertese könyvet írt történetéről. A műből 120 ezer példány kelt el, s a borítón Loana mellett egy bizonyos Jean-Francois Kervéan neve is feltűnt. A férfi később a l'Expressnek elmondta: "Én írtam a szöveget és Loana hagyta jóvá, amikor elkészült. Addig az volt a szokás, hogy a "néger" nevét nem tüntetik fel. Ám mivel egész Saint-Tropez látta, hogy folyton ott trappoltam mögötte, az a döntés született, hogy nevemet társszerzőként feltüntetik a belső címlapon. Ezért 100 ezer frankot kaptam".
Azóta a könyvkiadás szabályai átalakultak, és az "irodalmi néger" fogalom kiment a divatból. Ma "munkatársnak" nevezik őket, és a kiadók a borítón kisebb betűvel vagy a belső oldalon a cím alatt feltüntetik a nevüket. Az ilyen "bedolgozó" írók főleg az önéletrajz műfajában jeleskednek, és dokumentumok alapján alkotnak.
Ez a kiadói forradalom Franciaországban Bernard Fixot-nak, az XO kiadó vezetőjének köszönhető. Amikor ugyanis Fixot hírét vette, hogy Paul-Loup Sulitzer egy "munkatárssal" együtt írja műveit, elhatározta, hogy az illető nevét feltünteti a könyvben. Így jelent meg Loup Durand a borítón Sulitzer neve mellett. Ez az őszinteség nem akadályozta meg, hogy a páros még jónéhány bestsellert publikáljon.
Miután a francia kiadók rájöttek, hogy a munkatárs megnevezése nem csökkenti a példányszámot, csaknem kivétel nélkül elfogadták az új játékszabályt. A munkatárs manapság pontos szerződést köt a kiadóval, ebben szerepel a tiszteletdíj összege és a munka terjedelme is. Több kiadói forrás szerint egy "munkatárs" honoráriuma könyvenként 5 ezer és 15 ezer euró között mozog, a legtapasztaltabbak ezen felül még bizonyos százalékot kaphatnak az eladott példányok után. Mivel a szerzői jog az eladott könyv árának 8-15 százaléka között mozog, a "munkatárs" ennek 30-50 százaléka közötti összeget kaphat, ez a könyv "fő személyiségének" , névleges szerzőjének, illetve az elvégzett munka természetétől is függ.
A munkatárs egyes esetekben csak átolvassa és kijavítja a "sztár" kéziratát a publikálás előtt, más esetekben ő végzi az adatgyűjtést, és ő szerkeszti a könyvet a fő személyiség nevében. A "sztár" és a munkatárs néha alig 30 órát tölt együtt, a személyiség vall az életéről, a munkatárs jegyzeteket készít, és igyekszik stílusát az illető beszéd- és gondolkodásmódjához igazítani. "A kapcsolat vagy létrejön, vagy nem, egyfajta szerelem első látásra - vagy semmi. Olyan tevékenység ez, amelyben arra törekszünk, hogy a másik tükrévé váljunk" - mondta el Catherine Siguret, aki "munkatársként" olyan személyiségek könyveit írta, mint például Claudia Schifferét, a szupermodellét, vagy több ismert médiasztárét.
Mindazonáltal Armelle Brusq dokumentumfilm-rendező szerint, aki a témáról filmet is forgatott, ma is vannak "igazi irodalmi négerek", akiknek a nevét sohasem árulják el - sőt, ő úgy véli, hogy a Franciaországban ma megjelenő könyvek mintegy harmadának "kétes a szülőapja". A "túlságosan termékeny" szerzők műveit szerinte sok esetben "négerek" írják. Ezt persze lehetetlen ellenőrizni. Anne-Sophie Demonchy, a Magazine des livres munkatársa több oknyomozó riportot írt a témáról. Az ő következtetése egyszerű: "a kiadónak rokonszenves szerzőre van szüksége egy szép történettel, így nem áll érdekében elárulni, hogy a könyvet egy "néger" írta".
Forrás: MTI