Ötmilliárdhoz közeli a világon működő mobiltelefonok száma, egyre több helyen működnek Wi-fi hálózatok, szól a rádió és a tévé. Úgy tűnhet nincs menekvés.
És mégis van. Azok az amerikaiak, akik szerint a tömegkommunikáció gerjesztette hullámok fizikailag károsítják őket, most egy helyre özönlenek, a Nyugat-virginiai Green Bank városába. Itt van ugyanis egy „csendes zónának” nevezett terület (kb. 33 000 négyzetkilométer), ahol a csillagvizsgáló rádióteleszkópok miatt tilos mindenféle vezeték nélküli eszköz – beleértve a mobiltelefonokat is – használata.Az Egyesült Államok lakosságának kb. 5%-a gondolja úgy, hogy „Elektromágneses hiperérzékenységben (Electromagnetic Hypersensitivity – EHS) szenved. Ilyen Diane Schou is, aki mielőtt családját hátrahagyva ideköltözött volna, egy úgynevezett Faraday ketrecben élte mindennapjait. A ketrec lényege, hogy elnyeli az elektromágneses hullámokat, hátránya, hogy benne kell lenni ahhoz, hogy működjön. „Egy szabályos börtönben éltem. Amikor nem voltam a ketrecben elvörösödött az arcom, fájt a fejem, látászavaraim voltak és egy idő után mellkasi fájdalmak is gyötörtek. Ekkor döntöttem úgy, hogy a környezetem már az életemet veszélyezteti és elköltöztem.” – mondta Diane Schou.
„Mióta a csendes zónában élek, normális életet tudok élni. Találkozom emberekkel, el tudok menni boltba, templomba, láthatom a napfelkeltét és a csillagokat. Erre a ketrecben nem volt lehetőségem.” – tette hozzá.
Az EHS Amerikában nem egy elfogadott betegség. A WHO elismeri ugyan, hogy a tünetek valósak, de mivel nincs pontos diagnózisra lehetőség, így nem igazán tudnak vele mit kezdeni.
Dr. Andrew Marino neurológus professzor az első, aki elkezdte tanulmányozni a betegséget. A kutatást egy saját maga által EHS betegségben dignosztizált emberen végezték oly módon, hogy beültették a beteget egy védett terembe, amit bizonyos időközönként elárasztottak elektromágneses hullámokkal. A beteget folyamatosan kérdezgették, hogy mit érez, akkor is, amikor nem volt kitéve a hullámoknak. Az eredmény meglepő volt, az alany fájdalmat érzett, amikor be volt kapcsolva a rendszer, de nem panaszkodott a kontrollkérdésekkor. A tudósok szerint ez nem lehet csupán a véletlen műve.
A másik oldalnak is vannak képviselői. Bob Park, a Maryland-i Egyetem fizikaprofesszora szerint a telefonok és a Wi-fi hálózatok által keltett hullámok egyszerűen túl gyengék ahhoz, hogy a legkisebb károsodást is előidézzék az emberi szervezetben. „A legnagyobb probléma, amivel szembe kell néznünk az az oktatás hiánya. A technológiai fejlődés korában sok minden van, amit az embereknek meg kéne tanulniuk, de nem teszik. Őket nem betegség, hanem a tudatlanság fogja megölni.” – mondta Bob Park.
Ennek ellenére sokan vannak, akik komoly fizikai fájdalomra panaszkodnak az elektromágneses mezők közelében. A 70 éves Nichols Fox, aki a csendes zóna szélén lakik egy magányos házban, a lehető legkevesebb elektromosság használatával tudja tolerálni az életet. A házban a hűtő gázzal működik, kerozinos lámpákkal világít és fatüzeléssel fűt. Az elektromos fűtés úgy van beállítva, hogy csak akkor kapcsoljon be, ha már életveszélyes a hideg a lakásban. „Egy idő után oda fajult a dolog, hogy a TV távirányítóval tudtam be- és kikapcsolni a fájdalmat” – mondta Nichols Fox.
Mivel Fox a zóna szélén lakik, komoly aggodalomra ad okot, hogy pár mérföldnyire tőle egy mobilszolgáltató antennát akar telepíteni. Ha ez megvalósul, Nichols költözni kényszerül. „Öregszem és már nem tudom, hogy hova tudnék még menni. Nagyon ijesztő a helyzet.”
Forrás: BBC