Ha van időd két karácsonyi képeslap és egy takarítás között megcsalni az épp vadászaton lévő férjed a szomszéd családapával, akkor talán nem boldog a házasságod.

Kaja és Eirik egy álmos norvég kisvárosban élnek egy szem fiukkal, és csöndes együttműködéssel viselik nyomasztóan unalmas életüket, amiben igen kevés szórakozás jut mindkettejüknek. Eirik mániákusan vadászó macsónak próbálja eladni magát, mellette pedig élvezettel piszkálgatja a mindenen gyermeki lelkesedéssel pörgő feleségét a fia segítségével.

Kajának, a fiatal feleségnek nem sok jut a diétákon és a karácsonyi üdvözlőlapok írogatásán túl, de emiatt egészen addig nem izgatja magát, amíg új szomszédokat nem kapnak.



A melléjük költöző házaspár mássága és illuzórikus tökéletessége letaglózza mindkettejüket, és Kaja mindent megtesz, hogy a feleség, Elizabeth közelébe férkőzzön. Őszintén csodálja a szomszédék házasságát, holott – mint később kiderül – az a legkevésbé sem felhőtlen, mégis rádöbbenti arra, hogy máshogy is lehetne élni, mint ahogy ők teszik.

Amint Kaja rákap a titok és a szenvedély ízére, nehezen tud már róla lemondani, amiben a vadászatba menekülő, és emiatt kellően gyanús férje nem sokat segít neki. Egy házzal arrébb ezalatt Sigve és Elizabeth vívja a néhol csendes gyűlölettel, néha szeretettel fűszerezett állóháborúját, amiből, úgy tűnik, nem kerül ki nyertes - főleg addig nem, amíg Sigve a szomszédasszony kertjében keresi a boldogságot.

A norvég vígjáték nem az a könnyesre röhögős fajta, de nagyon finoman játszik a hülye, zavarba ejtő, kellemetlen és kínos helyzetekkel úgy, hogy közben a sorsok tragédiáját is az orrunk alá dörgöli. A jeleneteket meg-megszakító férfikórus kellemesen elidegeníti néha a nézőt a filmtől, az egyetlen mellékszál pedig – a két házaspár igen különböző gyerekeinek játékai – óvatosan járja körül a gyermeki kegyetlenség kérdéskörét.

Kaja meg csak mosolyog, mert mosolyogni kell, akkor is, ha valami épp az orrunk előtt törik össze.

A film aranyos, a táj és a szereplők szépek, és van bennük végig valami kellemes báj, de ez nem hoz katarzist. A film elkezdődik, lepereg, aztán véget ér, és úgy érezzük, nem történt semmi. Azaz de, történt, csak a lényegen ez semmit sem változtat.