Székely Csaba azon szerencsések közé tartozik, akiknek legelső színdarabjára már ráharapott a szakma: Bányavirág című művét szeptember 15-én Marosvásárhelyen mutatják be, majd néhány hónap múlva Budapesten is színre viszik. A Vilmos-díjas darab szerzője elárulta nekünk, hogy mi is az a Bányavirág, és készül is a folytatásra.
Írtam korábban egy rádiójátékot, de színházi szövegként tényleg ez az első. Megtiszteltetés számomra, hogy Sebestyén Aba Marosvásárhelyen és Csizmadia Tibor Budapesten elolvasta a drámámat és mindkettőjüknek megtetszett a szöveg. Azt mondták, hogy ezt meg kell csinálni. A marosvásárhelyit szeptember 15-én mutatják be a Yorick Stúdióban, a budapesti bemutató februárban lesz.
Ez a két rendezés annak is köszönhető, hogy ezzel a darabbal megnyerted a Vilmos-díjat?
A Vilmos-díj az a Pécsi Országos Színházi Találkozó, vagyis a POSZT egyik társrendezvényeként működő Nyílt Fórum díja. A Nyílt Fórumon minden évben beválasztják egy kötetbe a legjobban tetsző drámai szövegeket, majd a POSZT-on résztvevő dramaturgok, színészek, rendezők, írók szavaznak arra a darabra, amelyik nekik a legjobban tetszik. Az kapja a díjat. Ez a Vilmos-díj tulajdonképpen egy Vilmoskörte pálinka, de a nevében William Shakespearet is próbálja felidézni. De az, hogy a darab bekerült a Nyílt Fórum füzetekbe, és eljutott odáig, hogy Vilmos-díjat kapjon, az részben annak köszönhető, hogy elolvasták olyan emberek, mint Sebestyén Aba, vagy Csizmadia Attila. Tehát nem azért rendezik meg, mert Vilmos-díjas, hanem többek között azért Vilmos-díjas, mert ezeknek az embereknek tetszett.
Marosvásárhelyen és Budapesten is megrendezik a Bányavirágot. Melyik jelent többet?
Úgy gondolom, hogy a jó színház, az mindenhol jó színház, és a rossz színház az mindenhol rossz színház. Nekem az számít, hogy az előadás jó legyen, és én is élvezzem. Nyilván sokat jelent, ha a közönség is élvezi, és sokat jelent, ha jó kritikai fogadtatása van. Annak, hogy Marosvásárhelyen rendezik meg, a rengeteg előnye mellett az a hátránya, hogy nálunk nem igazán vannak színházkritikák, illetve, amik íródnak sem jutnak el a közönséghez. Nincs olyan színházkritikai élet, ami működtetné ezeket a színházi dramaturgiai folyamatokat. Budapesten viszont az ember kap majd hideget-meleget, de mindemellett rengetegen értesülnek is a darabról. Itt nálunk és most nem csak Marosvásárhelyre gondolok, hanem Erdélyre elég zsákbamacska ez. Beülsz egy előadásra, és fogalmad sincs, hogy mit fogsz látni. Szakmai véleményt egy átlagember nem igazán tud kapni az előadásokról. Az hogy Marosvásárhelyen megrendezik, sokat jelent, mert itt születtem, és fontos, hogy az első darabomat Marosvásárhelyen is bemutatják.
Mi az a Bányavirág?
Ezek a kristályok, ásványok, amik a bányákban találhatóak. Bányászvidéken játszódik a történet, egy olyan településen, ahol bezárt a bánya, mindenki munkanélküli lett. Az emberek szerencsétlenek, próbálnak kiutat keresni, s ha nem találnak, öngyilkosok lesznek. Aki nem lesz öngyilkos, az alkoholista. Lehetnének ott értékek – a Bányavirág cím is ezt próbálja jelenteni –, olyan szellemi, lelki értékek, amelyek ott felszínre tudnának jönni, de mivel abban a szerencsétlen helyzetben élnek, nincs rá módjuk, hogy felszínre hozzák az értékeket. Amúgy meg az egyik inspirációráforrásom Csehov Ványa bácsija volt, és akkor ez egy Székely Csaba-féle szójáték: ványa, bánya.
Te mint szerző mennyire szólhatsz bele egy darab alakulásába. Egyáltalán végigkövetted ezt a folyamatot?
Nem mondhatom, hogy elejétől végig, de bent voltam próbákon. Nagyon jó hangulatú próbák voltak, és nem volt olyan, hogy a rendező azt mondta, hogy itt így csináljátok, én meg azt gondoltam, hogy most nagyon elrontják. Nyilván az a lényeg, hogy a rendező olyan dolgokat is kihoz a szövegből, amire nem gondolt a szerző.
Készül másik darabod is?
Igen. A Bányavirág tulajdonképpen egy trilógia. Az első szól az öngyilkosságról, a falvak elnéptelenedéséről, a következő a nacionalizmusról, a harmadik pedig az erdélyi székely katolikus falvak egyházhoz való viszonyáról szeretne mondani valamit. A második része készen van, a harmadikat fogom megírni.
Nem a Vilmos-díj volt az első elismerésed...
A BBC legjobb európai rádiójátékának európai díját nyertem el 2009-ben, de múlt héten mutatták be, sőt kiválasztották a hét darabjának, egy hétig le is lehetett tölteni a netről. Azt angolul írtam, Do You Like Banana, Comrades? (Ízlik a banán, elvtársak?) volt a címe.
Van-e konkurenciája egy erdélyi magyar drámaírónak?
Valószínűleg az összes többi. Most már van olyan, hogy erdélyi magyar drámaíró. Véget ért a kétéves drámaíró mesterképzés a Művészeti Egyetemen, ahol ötön végeztünk. Csak idő kérdése, hogy az ő darabjaik is színpadra kerüljenek, de egy pár bábadaptációt már játszanak is. S vannak írók, költők, akik írnak drámákat is.
Mit csinál civilben egy erdélyi magyar drámaíró?
A Manna.ro szerkesztője vagyok. Nem tartom magam újságírónak, de újságot írok, weblapot szerkesztek. Remélem, eljön majd az az idő, amikor majd erdélyi magyar drámákból meglehet élni, mert egyelőre nem lehet, és időm is kevés van, amit erre tudok fordítani.
