A bruttó nemzeti boldogság mérőszámát bevezető Bhután több okból is különleges ország. A boldogsághoz vezető új rendszer kidolgozása javában tart a Himalája hegyei között.
A dunántúlnyi méretű királyságban az alkotmány szabályozza, hogy az erdők hatvan százalékát nem lehet kivágni, a televíziót csak tizenkét éve vezették be, tilos dohányozni, a hétszázezer lakos nagy része még mindig büszkén viseli a helyiek tradicionális ruházatát, emellett a Himalája lankáin pedig lélegzetelállító látványt nyújtó buddhista kolostorok kapaszkodnak.
Bhután Kína és India között bújik meg, lakó általában másképp látják az életet, mint a Föld más vidékein élők nagy része. Ezt mutatja, hogy a helyieknek a bruttó nemzeti össztermék helyett a bruttó nemzeti boldogság gyarapítása a célja, mert véleményük szerint minek a pénz és a felhalmozás, ha az ember boldogtalan.
A gazdasági fejlődés, a jó kormányzás, a kulturális értékek védelme és a környezetvédelem mellett sok fontos apró dologra is figyelnek a királyságban, még azt is kiszámítják, egy alattvalónak mennyit kell aludnia ahhoz, hogy boldog legyen. Bhután ötven év alatt szó szerint a középkorból verekedte föl magát olyan szintre, hogy ma már tizenegy iskola helyett hatszáz van és nyolc tárgyból hetet angolul tartanak. Az is a fejlődés része, hogy az emberek várható életkora átlagosan húsz évvel több, mint fél évszázada.
A távoli országról csütörtökön az ELTE Bölcsészettudományi Karán előadást tartott Karma Phuntsho kultúrantropológus, buddhista tudós, aki a Cambridge-i Egyetemről érkezett Magyarországra. A kutató tehénpásztorként kezdte az életét, majd tizenkét évig szerzetes volt, végül doktori címet szerzett Oxfordban. Karma Phuntsho jelenleg a Cambridge-i Egyetem Szociálantropológia Tanszékén dolgozik és a világ különböző pontjain tart előadásokat hazájáról, valamint a bruttó nemzeti boldogság mibenlétéről.
Előadás után a tudós, aki felváltva tölti idejét Bhutánban, ahol alapítványt vezet és Nagy-Britanniában, ahol kutat, a Kossuth Rádiónak elmondta bár mindkét ország monarchia és hierarchikus felépítésű, ennek ellenére, ha az ember az utcán sétál nagyon hamar érzi a különbségeket. Bhutánban nagyon könnyen szóba elegyednek az emberek egymással, be lehet kopogtatni a másikhoz, egy barátot bármikor fel lehet keresni. Nagy-Britanniában ezzel szemben meg kell beszélni a találkozókat, még a barátokkal is, nagyon ritka a spontaneitás, és egy beszélgetést nagyon nehéz elkezdeni.
A bruttó nemzeti boldogság fogalmáról, amelyet a mostani király édesapja talált ki, Karma Phuntsho elmondta, az egykori uralkodó az ország modernizálása alatt nagyon hamar rájött, hogy a tiszta anyagi gyarapodás nem elegendő: hogy a boldogság nem a pénz, a termelés és a fogyasztás függvénye. Ahhoz, hogy az emberek boldogok legyenek, más dolgoknak is működnie kell egy országban, például a lelki, szellemi életnek, vagy a környezetvédelemnek és a kultúrának is. Így lehet tartósan és alternatív módon fejlődni.
A boldogsághoz vezető út a buddhista tudós, volt szerzetes szerint nem „odakint”, az anyagi fejlődésben van vagy más külső tényezőkben, az ember saját lelkében. „Nem arról szól a boldogság, hogy teljesítsünk és megszerezzünk mindent, hanem hogy rendszerezzük, szabályozzuk a javakat. Képesnek lenni arra, hogy elégedettek legyünk, meg kell tanulni realistának lenni, nem szabad elérhetetlen álmokat hajszolni. Szükség van egy belső kontrollra, mert lehet az embernek a város legszebb részén kacsalábon forgó palotája, ha belül nem elégedett, mit sem ér az egész. Ha viszont megvan a belső béke, akkor akármi is vesz körül, boldog vagy, és az is leszel. Szóval, a boldogság fejben dől el” – mondta Karma Phuntsho.
A szerzetes szerint ugyanakkor azt nehéz megmondani, hogy a nyugati országok hogyan és mikor alkalmazhatják a bhutáni elveket, mert a bruttó nemzeti boldogság növelését célzó gazdasági modell megvalósítása még Bhutánban is gyermekcipőben jár, egy-két évtizede kísérleteznek. „Persze, hogy Bhutánban sokkal boldogabbak az emberek, hiszen sokan élnek falvakban, és ott az egyszerűség a siker kulcsa. De a boldogsághoz vezető gazdasági rendszer kidolgozása még javában tart” – mondta a tudós. Karma Phuntsho szerint akár a nyugati országok közelebb is lehetnek ahhoz, hogy a bruttó nemzeti boldogságban jobb eredményeket érjenek el, mint Bhután, hiszen már megvan mindenük.
„Azt remélem, hogy a nyugati országokat inspirálja majd Bhután példája. Az én országom előnye, hogy mi ezt elkezdtük, és modellként szolgálhat az egész világnak. Táptalaj lehet a változáshoz, mert az tény, hogy egy nagy nyugati ország tapasztalatok, példák nélkül nem vehet nagy fordulatot hirtelen” – mondta Karma Phuntsho kultúrantropológus, buddhista tudós.
Forrás: Hirado.hu
