Egy új kiállítás nyílt Rómában, melynek fő témája, hogy a város ókori lakói hogyan védekeztek a fenyegető támadások ellen. A képek a birodalom központjában élők mindennapjairól mesélnek, melyek mai szemmel igen érdekesek, sőt néha megdöbbentőek.

Az ókori Rómában ekkor még az államügyész és a rendőrség fogalma szinte ismeretlennek számított, így az igazságszolgáltatás nem volt egyszerű feladat. A másik nehezítő tényező, hogy a város túlnőtt a falakon, tehát a lakók illetve rosszakaróik is szabadon járhattak kelhettek. Ennek ellenére a fosztogatók egy részét sikerült elfogni, ellenük pedig eljárást indítottak.
Az igazságszolgáltatás sem úgy működött, ahogy azt ma elképzeljük. A börtönökben csak az ítélethozatalig raboskodtak a bűnözők, akiket utána vagy kivégeztek vagy száműztek vagy rabszolgamunkára ítéltek. Az egyenlő bíróság elve nevetséges gondolat volt, a nőknek és a rabszolgáknak is más ítélet járt. Egy rabszolga megöléséért például csak tulajdonosa anyagi kárát kellett megtéríteni, míg egy fontosabb polgár meggyilkolása halálbüntetést vont maga után. A nemi erőszak és nemi erőszak között is között szigorú különbségeket tettek, egy férjezett nő bántalmazása például főbenjáró bűnnek számított, az elkövető itt is az arénában végezte.

Ilyen volt a szerencsejáték is, melyre a város gazdasági és politikai központjában, a Forum Romanumon nyílt lehetőség. Nagy divat volt a kockázás, ám a csalás olyan szinten mindennapos volt, hogy maga Caligula császár és a róla író történész, Suetonius is a tisztességtelen játékosok létszámát gyarapította.