Pedro Almodóvar 60. születésnapját ünnepli. A világhírű spanyol filmrendező saját állítása szerint a napokban tölti be a hatvanat, de születési dátumát övezi némi homály.
Sok forrás szerint nem 1951-ben, hanem két évvel korábban született Calzada de Calatravában, és vitatott az is, hogy szeptember 24. vagy 25. a pontos nap. Születési bizonyítványában szokatlan módon nem számokkal, hanem betűkkel írták az időpontot. A rendező legtöbbször csak annyit mond, az 1950-es években jött világra.Az Oscar-díjas spanyol filmrendező, az elmúlt negyedszázad európai filmművészetének egyik legizgalmasabb figurája a portugál határ mellett nőtt fel, egyházi iskolába járt, de itt szerzett rossz tapasztalatai eltávolították az istenhittől. Első filmélményei a falusi mozihoz kötődtek, ahol még a nézők vitték a széket és a kanna szenet, hogy bemelegítsék a fűtetlen helyiséget.
Sokáig kellett várnia, hogy élete nagy vágya, a filmkészítés, a történetmesélés megvalósuljon. Kamaszként pénz és családi támogatás nélkül került Madridba, ahol Franco tábornok épp bezáratta a filmfőiskolát. Almodóvar így az élet művészetét, a főváros a diktatúra alatt is pezsgő kulturális életét kezdte tanulmányozni. Írt novellákat és képregényeket, színészkedett, zenélt, kézi kamerájával rövidfilmeket forgatott.
1980-ban 16 mm-es kamerával készített első játékfilmje a madridi underground világáról gyorsan kultuszfilmmé vált. Ezt két év múlva követte a Szenvedélyek labirintusa sokkoló jelenetekkel, bonyolult nemi identitásokkal és szerepcserékkel. Az 1984-ben készült Mit vétettem, hogy ezt érdemeltem nőalakjait bevallottan családja tagjairól mintázta. Életművének talán legfontosabb kérdése a nő szerepe: emlékeit és tapasztalatait felhasználva mitikus, az élet nehézségeit elviselő és leküzdő nőfigurákat teremt. Számára a nők érdekesebbek és értékesebbek, mint a férfiak, akikben gyakran összegyúrja az összes rosszat, amit megtapasztalt.
1986-ban készült a Matador a később hollywoodi karriert befutó Antonio Banderasszal a főszerepben, majd 1988-ban a talán legszórakoztatóbb Almodóvar-film, a női boldogságról és a magányról szóló Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén. A Tűsarok 1991-ben César-díjat kapott, az 1999-es Mindent anyámról pedig a César-díj mellett elhozta a legjobb rendezés díját Cannes-ból és megkapta a legjobb idegen nyelvű filmnek járó Oscar-díjat is.
A 2002-es Beszélj hozzá Golden Globe-díjat kapott és a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában elnyerte az Oscart. A rendező 2004-ben forgatta a Rossz nevelést, a két évvel később készült Volver (Visszatérés) valódi visszatérés volt a gyökerekhez, a családi emlékekhez, mitikus nőalakokhoz, falubéli történetekhez, sorsokhoz, hiedelmekhez. Tizenhetedik játékfilmjét, a Megtört ölelések című alkotást 2009-ben mutatták be Penélope Cruz és Lluís Homar főszereplésével.
Legújabb filmje, A bőr, amelyben élek az emberi teremtő erő határait boncolja, a bűn és a bosszú kérdéseit egy túlfűtött érzelmekkel teli Pygmalion-történetben. A rendező ebben hosszú évek után dolgozott együtt újra Antonio Banderasszal. Következő munkája a hírek szerint egy Mina olasz énekesnőről szóló film lesz, többek közt Marisa Paredesszel a főszerepben.
Almodóvar gyakran producere, forgatókönyvírója, zeneszerzője és látványtervezője is filmjeinek. Életműve összefüggő egész, visszatérnek benne a karakterek és a kedvenc színészek, mint Carmen Maura, Antonio Banderas, Penélope Cruz vagy épp Marisa Paredes és Cecilia Roth. Gyakori, hogy egy motívum csak felvillan, majd egy későbbi alkotás részletesen kidolgozza, és filmjeiben szinte kötelező egy érzelmes, szívtépően fájdalmas betétdal. Hősei, figurái gyakran homoszexuálisok – saját homoszexualitását is nyíltan vállalja –, de felvonultatott transzvesztitákat, kéjgyilkost és pedofil papot is.
Megmutatja az élet kényes helyzeteit, a másság természetességétől az extremitásig és akár a perverzitásig – hősei mégis szerethetők, helyzeteik átélhetők. Különös kapcsolatban van a karakterek által hordozott titokkal, nem egyszer bűnnel, amelynek kiderülése, kiderítése nem jogi, hanem érzelmi-erkölcsi kérdés. Az idén átadott madridi Hírességek Sétánya a spanyol filmművészet huszonöt jelentős alakja előtt – többek közt előtte is – tiszteleg.
Forrás: Hirado.hu