Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
A lázadó fotós megrázó képei Párizsban

A lázadó fotós megrázó képei Párizsban

Kultúrpart a szerző friss bejegyzései 2011. 09. 26.
Budapesten ad koncertet a világhírű magyar virtuóz
2022-07-04 15:56:18

Július 9-én, szombaton az Opus Jazz Clubban lép fel a Várallyay Petra Trió. A Várallyay Petra Trió zenei

Világszínvonal mikrokörnyezetben
2022-07-03 11:44:23

A Salföldi Dalföld hetedszerre is megmutatta a magas kultúrára fogékony Balaton-környéki közönségnek, hogy

Színpadra lépnek a győztes fiatalok
2022-06-23 11:11:02

Június 26-án 17:00 órától ifjú muzsikusok ingyenes hangversenyére kerül sor a Pesti Vigadóban a Szent

A fesztivál, ahol megkérték a kezemet
2022-06-22 11:21:30

Gyorsan pergő kémdráma, thrillerszerű bosszúfilm, találkozások és leánykérés – ilyen volt a II. Magyar

további bejegyzések a szerzőtől »

A szociofotó egyik első úttörője, sokak szerint egyenesen a műfaj megteremtője volt az amerikai Lewis Wickes Hine (1874–1940), akinek műveiből reprospektív kiállítás nyílt a párizsi Henri Cartier-Bresson alapítvány termeiben.

"Az első lázadó fotós" anyagát az amerikai George Eastman House őrzi, Párizs után, ahol december 18-ig láthatók ezek a képek, Madridban, majd Rotterdamban is bemutatják a társadalmi üzenetet tartalmazó felvételeket.



Európában főleg a fotósok és a társadalomkutatók emlegetik Hine nevét, de pontos, tárgyilagos, nem egyszer megrázó felvételeinek emlékét szinte mindenki őrzi, aki New Yorkban megfordult az Ellis Island-i múzeumban. Hine híres fotókon örökítette meg az ott létesült, ma már bezárt bevándorlási központban sorsukra, bebocsáttatásukra váró, a világ minden részéről érkezett, javarészt nincstelen, de reménykedő embereket, a tábor nehéz életfeltételeit.

Hine olyan szociológusnak tekintette magát, akinek kezében kamera van – írja róla a Rue89 francia online portál. Leginkább a múlt század elején az amerikai üzemekben foglalkoztatott gyermekek helyzetét, kizsákmányolását leleplező képei váltak ismertté. De nemcsak fényképezett: dokumentumokat tett közzé, pamfleteket írt, nyilvánosan is szót emelt sorsuk megjavításáért.

A kor technikájának megfelelően fekete-fehér fotókat gondosan megszerkesztette, meg is rendezte, különös erőssége volt a csoportképek beállítása: a múlt század elején nagyobb fontosságot tulajdonítottak az ilyen felvételek tartalmának, mint spontaneitásának. 1912-ben készült egyik híres képén szénválogató gyerekek láthatók, akik székeken ülve egy előadás nézőihez hasonlóan várnak arra, hogy felvillanjon a fotós vakuja. A széntől maszatos arcokat mintegy megfehéríti a vaku fénye, a helyiségbe a háttérből besütő nap szinte valószerűtlenné teszi a fotót – ez azonban nem változtat azon az erőn, amellyel ezek a kizsákmányolt gyerekek elszántan hírül adták sorsukat a kamerának.

1906-os az az éjféli felvétel, amely a brooklyni hídon sorakozó rikkancsfiúkat kapta lencsevégre, mint valamiféle éjszakai madarakat, akiket megmerevít a fény. Más képein mezőgazdasági napszámosokat vagy textilgyári munkásokat mutat be. Minden munkájából sugárzik az általa ábrázolt emberek sorsa fölötti felháborodás. Az ő szemében a fénykép eszköz arra, hogy változtasson életükön, megoldja társadalmi problémáikat. Manapság ezek a felvételek az első idők amerikai filmjeit idézik, az utcagyerekeket, a rendőröket, az áruházak hirdetéseit, az autózás kezdeteit.

Sok feketebőrű szerepel képein, de nem a faji kérdés, hanem a szegénység szempontjából. Emlékezetes egy 1908-as fotója, amely egy szuterénben élő tüdőbajos fekete férfit ábrázol, amint ágyán ülve a semmibe bámul. Ellis Island-i képein sem a különböző etnikumokat kívánta bemutatni, hanem a messziről érkezett nehéz sorsú családokat, amelyek tagjai nem egyszer felsorakoztak előtte, arcukon büszkeség, az új élet várakozása.

Az I. világháború után Hine a Vöröskereszt számára a Balkánon fotózott, a menekültekről készített fotói mintegy ráéreztek a későbbi, még nagyobb tragédiákra. Az Egyesült Államokba visszatérve Hine kamerája már nem annyira a társadalmi harcokra utal, utolsó korszakának képei inkább a fizikai munka szépségét dicsőítik – írta méltatásában a Rue89.

Forrás: MTI

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Franciaország Kiállítás Képző Fényképészet, fotó

Ajánlott bejegyzések:

  • Családi kiállítással ünneplik a magyar filmrendezőt Családi kiállítással ünneplik a magyar filmrendezőt
  • Huszonhárman keresik a kiutat Huszonhárman keresik a kiutat
  • Meteoritok a Duna-parton Meteoritok a Duna-parton
  • Fotókon a diktatúra arcai Fotókon a diktatúra arcai
  • Stimulus és Departure a Pesti Vigadóban Stimulus és Departure a Pesti Vigadóban

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr617901050

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

Hallgasd a Kultúrpart műsorát a Trend FM-en! Minden szerdán 16-18h között várunk benneteket!

trendfm_logo_subhead.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. A forradalom egy holland fotós szemével
  6. Meztelenség és anatómia
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

versverseny-banner-2021.png

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard