A bódulat mindig is része volt a zeneiparnak, de olyan nyíltan és egyértelműen, mint a hatvanas, hetvenes évek pszichedelikus rock korszakában, azóta sem hatott.
Jim Morrison
A tárlat több szempontból is különleges. A kiállítás törzsanyagát adó több mint 150 színes korabeli rockplakát nagyja a Denver Art Museumból, és lelkes magángyűjtők, David Tippitet és Paul Harbaugh kollekciójából származik. Ezt egészítik ki a clevelandi Rock and Roll Hall of Fame-ből származó tárgyi relikviák, hangszerek és fellépő ruhák – így joggal mondhatjuk, hogy a KOGART tárlata a régióban egyedülálló.
Ritkán van arra példa ugyanis, hogy ilyen értékes tárgyakat hozzanak el ezekből a múzeumokból, ami a Kovács Gábor Művészeti Alapítvány vezetője, Fertőszögi Péter szerint egy igen megtisztelő gesztus az amerikai részről.
Fertőszögi Péter elmondta, hogy az alapvetően képzőművészettel foglalkozó Alapítvány időnként szívesen nyit a művészeti határterületei felé, és ebbe a profilba tökéletesen illeszkedik a mostani kiállítás. A kor plakátjainak minden egyes darabja egyedülálló alkotás. Az alkotók az információátadás és a gyönyörködtetés szűk határán mozogva készítették el ezeket a műveket, amelyek nagy részéből alig maradt fenn négy-öt darab.
A plakátok nem csak művészeti, hanem történelmi jelentőséggel is bírnak, és egy igen fontos részét mutatják be a zenetörténetnek. Ahogy az is kiderül belőlük, hogy nincs új a nap alatt - a manapság divatos közösségi törekvések, az újrahasznosítás, a fenntarthatóság már jó negyven-ötven évvel ezelőtt is mozgatták az erre fogékonyakat.
Az eredeti Woodstock-plakát a tárlat egyik kuriózuma, ahogy a fesztivál belépőjegyei és kézzel rajzolt térképe is. De a pszichedelikus rockot nem említhetjük Jimi Hedrix nélkül, ezért a gitáros több személyes tárgyát is megtekinthetjük a kiállításon. Azért abban van valami furcsa, hogy ott áll az ember egy üvegvitrinbe zárt, gyerekméretű lila bársonyzakó előtt, és arra gondol, hogy na, ezt egy igazán nagy király hordta valamikor.
De ha Hendrix, akkor Joplin is, akkor viszont Doors, a sort pedig végtelenségig lehetne folytatni. A kiállítás anyagát biztosító partnerek jól gondolták, hogy ezekre a dolgokra itt is lenne érdeklődés. A már egyébként is ikonként számon tartott zenészek ugyanis a keleti blokkban egy még különlegesebb szerepet kaptak a fennálló politikai rendszer miatt.
A volt washingtoni nagykövet, Simonyi András tárlatvezetését élmény volt hallgatni az alig titkolt lelkesedés miatt, ami másokra is igen hamar átragadt. Hiszen a történelemnek mindig az a része a legérdekesebb, amiről első kézből hallhatjuk a sztorikat és legendákat, és ebben az időszakban azért megesett egy-két furcsa dolog.
Aki szeretne elszállni, vagy újból hippinek érezni magát, december 24-ig megteheti a KOGART Galériában.
