Vannak helyek, amelyek esetében a legtöbben elképzelhetetlennek tartjuk, hogy valaki csak egyszerűen besétáljon. Mint kiderült, a legtöbb esetben ez mégis megtörtént.

A Fehér Ház

Az amerikai elnök lakhelye minden bizonnyal az egyik legbiztosabban őrzött épület a világon – legalábbis azok közül, melyekről biztosan tudjuk, hogy léteznek.

Ennek ellenére a Fehér Házban rendszeresen kószálnak olyanok, akiknek nem szabadna. Az egyik ilyen híres „betörést” Charles Dickens író követte el, aki 1842-ben lépett be hívatlanul, miután Tyler elnök nem nyitott ajtót a csengetésre. Az író elsétálgatott egy darabig az épületben, mire megtalálta az elnököt. A barangolásról írt élménybeszámolójában többek közt azt is leírta, hogy a szőnyegre hamuzó és köpdöső „úriemberek” miatt az elnöki rezidencia takarító személyzete valószínűleg kiemelt fizetést kap.

Miután 1865 és 1901 között három elnök is merénylet áldozata lett, a biztonsági előírások elkezdtek közeledni a mai, már-már paranoid szinthez. Mindezen újítások ellenére az elnök védelmével foglalkozó titkosszolgálat sem tarthat szemmel mindenkit, így fordulhatott elő, hogy pár évtizeddel ezelőtt a kissé szenilis Julia Chase lemaradt a látogatócsoporttól és egyórás privát sétája közben apró tüzeket gyújtott az épületben.

A legutóbbi eset sem kevésbé megdöbbentő. 2009-ben Tareq és Michaele Salahi belógott az indiai miniszterelnök tiszteletére adott ünnepi fogadásra. A párocska – nem meglepő módon – nem kapott meghívót, de beálltak az épület előtt várakozó sorba, ahol a nyitott kapuk miatt ideges rendőrök gyorsan beterelték őket is. Miután már bent voltak a Fehér Házban, pár alkalmazott megpróbálta megtudakolni, hogy kik is ők pontosan, de valahogy megúszták, hogy kiderüljön a turpisság. A pár jól szórakozott a gálaműsor alatt. Találkoztak Barack Obama elnökkel, és sikerült egy közös fotóra elcsípniük Joe Biden alelnököt.

A titkosszolgálatnak egészen másnapig sejtése sem volt arról, hogy olyasvalakik is ott voltak a partin, akiknek nem lett volna szabad. A bili akkor borult, amikor a hívatlan vendégek beszámoltak a Facebookon meglepő sikerükről.



Atomerőművek

Csernobil és Japán után már az is tudja, hogy nem jó dolog, ha valami elromlik egy atomerőműben, aki addig nem tudta összerakni a halálos sugárzás és az emberi test közötti kapcsolatot. Jogos az elképzelés tehát, hogy egy ilyen hasznos, de mindenképpen veszélyes objektumba nem lehet csak úgy besétálni. Ez így is van, amíg valaki nem visz magával hidegvágót.

2003-ban pár Greenpeace aktivista elhatározta, hogy megpróbál betörni az angliai Sizewell B atomerőműbe, már csak azért is, hogy kiderítsék, meg tudják-e csinálni. A szén-dioxid-kibocsátás miatt aggódó fiatalok csak egy drótvágót vittek magukkal, hiszen ez a legzöldebb betörő eszköz. Szerencséjükre a legmodernebb biztonsági alkalmatosság, amivel találkoztak, pont egy drótkerítés volt – a tisztesség kedvéért meg kell említeni, hogy volt rajta egy „Tilos az Á” feliratú tábla. Kis kóborlás után a fiatalok az erőmű vezérlőjében találták magukat, ahol kedvükre nézegethették a „Az Isten szerelmére kérlek, ne nyomd meg!” feliratú piros gombocskákat.

Ilyen persze csak egyszer történhet meg… kivéve, hogy a Greenpeace elhatározta, újra tesztelik a módszert, és 2010-ben egy svéd atomerőművet jártak be meghívó nélkül. A legnagyobb szerencse az, hogy ezek a srácok csak plakátokat vittek magukkal, és a legrosszabb dolog, amit tettek, az az volt, hogy kiabáltak a munkásokkal. Képzelhetjük, mi lesz, ha erre rájönnek olyanok is, akik szélerőművek helyett bombákat építenek.



A Louvre

A sokak által a XX. század legnagyobb műkincsrablásának nevezett eseményt egy Ocean’s eleven stílusú szuper-összeesküvésként képzeljük el, ennek ellenére olyan egyszerűen történt, hogy akár a kedves olvasó is végrehajthatta volna egy tinédzserkori fogadás eredményeképp.

Természetesen a Mona Lisa elrablásáról van szó. 1911-ben egy Vincenzo Peruggia nevű olasz ács ötlötte ki a zseniális tervet, melyhez hasonló kivitelű bűncselekményekkel gyermekek százezrei jutnak extra csokihoz nap mint nap. Peruggia besétált a világ leghíresebb múzeumába, egy raktárban megvárta, hogy bezárjanak, megfogta a világ leghíresebb képét, bedugta felsőruházata alá, végül pedig kisétált a Mona Lisával.

A cseles olasz több biztonsági őrrel is összefutott kifelé, akik a furcsa négyzet alakú rejtett tárgyra fittyet hányva azt gondolták, hogy egy ottani alkalmazott halad békésen a kijárat felé.

A rablásnak éppen az egyszerűsége volt a nagyszerűsége, ugyanis a francia hatóságok a legképtelenebb ötletekkel jöttek elő, hogy vajon hogyan lophatták el a képet. Egyik teóriájuk az volt, hogy a németek egy különleges alakulata vitte el, hogy ezzel is borsot törjenek az orruk alá. A nyomozás alatt több száz embert kikérdeztek, köztük Pablo Picassót is, de nem találtak nyomot.


Peruggia ott bukott el, hogy két évvel később megpróbálta eladni a képet a szintén méltán híres firenzei Uffizi képtárnak, melynek igazgatója nem szeretett volna orgazdaként bevonulni a történelembe, így feljelentette az ácsot. Peruggiát nemzeti hősként ünnepelték Olaszországban, aki visszaszerezte Da Vinci alkotását a csúf francia tolvajoktól, így csak egy év börtönt kapott az olasz bíróságtól. A kép végül visszakerült Párizsba.



Downing Street 10

A brit miniszterelnök otthona hasonló kategóriába esik, mint az amerikai elnöké, bár azt meg kell hagyni, hogy az angolok – valószínűleg a sok tea miatt – sokkal kevésbé paranoiások és izgatottak, mint tengeren túli leszármazottaik.

Ezt bizonyítja Obadiah Marius esete is – aki ha nem is a történelem legrosszabb betörője, de jó úton halad efelé. Marius-t összesen 78 alkalommal tartóztatták le az elmúlt 30 évben, többnyire meghiúsult betörések miatt. Valószínű hát, hogy legjobban saját maga lepődött meg, amikor sikerült behatolnia az elnöki rezidenciába.

Marius nem használt semmilyen szuperszámítógépet és kémeszközök sem álltak rendelkezésére. Mindössze kedvese litván személyi igazolványára volt szüksége a betöréshez. Amikor barátnője oldalán oda lépett a Downing Street 10 bejáratához, felmutatta az ott őrködő biztonságiaknak a kis műanyag lapot, akik egy szó nélkül beengedték.

Marius egy órán át sétálgatott a miniszterek dolgozószobái körül, mire valaki rájött, hogy a kopasz, fekete férfi, aki különféle dolgokat pakol a zsebébe, valószínűleg nem egy idegen ország diplomatája.



Moszkva szíve a hidegháború alatt

A nyugati világ számára a legmesszebb, ahova csak el lehet jutni a vasfüggönyön túl, az a Moszkva szívében fekvő Vörös tér. Egy imperialista kapitalista mocsokban felnevelkedett fattyúnak annyi esélye volt akkor hívatlanul ellátogatni oda, mint egy sztálingrádi harckocsizónak kalinkát énekelni az ovális irodában a kubai rakétaválság alatt.

Ez előbbi azonban megtörtént. Szinte mindenki hallotta már a történetet vagy a híradóból, vagy a szüleitől, amikor a 19 éves nyugatnémet Mathias Rust 1987-ben leszállt Cessna típusú kisrepülőjével a Szovjetunió főterén.

A fiatal pilóta úgy indult útnak Finnországból, hogy szinte biztos volt benne, hogy nem tölt 10 percnél többet az orosz légtérben mielőtt körbeveszik a vörös hadsereg MIG vadászgépei, de legnagyobb meglepetésére ez nem így történt. Tettének motivációjaként azt jelölte meg, hogy szerette volna, ha ismét van valami, amiről mindkét oldal tud beszélgetni.

A beszélgetést természetesen először az orosz légiirányítók kezdték meg, ugyanis a kis Cessna hol felbukkant, hol eltűnt a radarról és az illetékesek egyszerűen nem tudták eldönteni, hogy ellenséges, vagy baráti gépről van szó – tehát, hogy le kell-e lőni, vagy sem.

Miután kiszállt a gépből és kedélyesen elcsevegett pár emberrel, a moszkvai rendőrök úgy döntöttek, hogy azért a biztonság kedvéért letartóztatják Rustot. A nemzetközi visszhangból többnyire csak nevetést lehetett hallani, aminek meglett a következménye. Gorbacsov kirúgta a védelmi minisztert és pár magas rangú katonatisztet, akinek a munkája az lett volna, hogy az ilyen eseteket megelőzzék.

A repülőből kiállítási tárgy, Rustból pedig professzionális pókerjátékos lett. Egy biztos, tudja, hogyan kell kockáztatni.



A Buckingham Palota

A brit alkotmányos monarchiában ugyan komoly politikai szerepet nem tölt be II. Erzsébet királynő, de arra azért lehet számítani, hogy nem csak 90 éves kedvese védelmezi a hosszú ideje trónon ülő uralkodót.

Buckingham Palotába nagyon kevesen törtek csak be, de mint kiderült, ez azért történt, mert nem is nagyon akart oda bemenni senki. Egészen 1982-ig. Michael Fagan, egy akkor munkanélküli és különösen részeg férfi kétszer is betört a brit birodalom vezetőjének otthonába, sőt, egyszer a királynő hálószobájába is bemászott.

Az eset nagy valószínűséggel az álmos és nem figyelő biztonsági őrök, valamint a túl sokszor farkast kiáltó személyzet kombinációja miatt valósulhatott meg. Fagan első betörésekkor egyszerűen átugrott a kerítésen és felmászott az ereszcsatornán, majd bemászott az épületbe, ahol nézegette a képeket, ücsörgött a trónon, majd egy meglehetősen olcsó, kb. ezer forintos bort vett magához és távozott. Érdekesség, hogy a betörőt meglátta az egyik bejárónő, aki szólt is a biztonságiaknak, ám őket egy cseppet sem érdekelte a dolog.

Amikor rájöttek, hogy valaki biztosan bent járt, megjavították az egyébként működésképtelen riasztókat, hogy ne történhessen meg még egyszer az eset. Ez persze nem vette el Fagan kedvét, aki egy hónap múlva másodszor is visszatért a királyi palotába és a már jól bevált útvonalon elindult felfelé az ereszcsatornán – az őrök azt hitték, hogy tévesen riaszt a biztonsági rendszer. Fagan ekkor vette észre, hogy az egyik ablak, ami korábban zárva volt, most nyitva van, és a változatosság kedvéért azon mászott be. A kezét kissé megvágta, de ezzel nem nagyon törődött, ugyanis a királynő hálószobájában találta magát.

A férfi kedvesen felébresztette az uralkodót, aki a véres kezű idegent látva azonnal riasztotta a biztonságiakat. Itt újabb szakmai bravúrral állunk szemben, ugyanis az őrök a „királynő nyugodt hangvétele miatt” úgy döntöttek, hogy nem sürgős a dolog, így az uralkodó kénytelen volt 10 percen át cseverészni a részeg betörővel, mire egy, a szobába belépő bejárónő ismételt kérésére a királynő biztonságáért felelős emberek eltávolították Fagant az épületből.

További érdekesség, hogy abban az időben a Buckingham Palotába való behatolás nem számított törvénysértésnek, így a férfit, csak a bor ellopása miatt büntethették meg. Fagan azonban elmeállapota miatt a börtön helyett fél évre elmegyógyintézetbe került, majd kiengedték. A palotába való hívatlan belépés egyébként csak egy 2007-es törvényben lett illegális, mindössze 25 évvel a korántsem megnyugtató eset után.