A pokoli látványtól kiakadtak a világhírű írók
Két irodalmi nagyság, Vergilius és Dante pokolbéli kalandjait írta meg az utóbbi, Divina Commedia címmel, az 1300-as évek elején, és a mű az évszázadok során képzőművészek sokaságát ihlette meg. A földalatti borzalmakat a festők minél látványosabban kívánták megörökíteni, így volt ezzel William-Adolphe Bouguereau (1825 1905) is, akit nem érintettek meg a kor modernista irányzatai, maradt a klasszikus, akadémikus stílusnál, de csodálatosan ábrázolt például egymást marcangoló férfiakat 1850-ben.Dante így írt erről a hetedik énekben:
„Tavat csinál – a neve Styx a tónak -
e bús patak, mihelyt lába alatt van
a partnak, a zordonnak és fakónak.
És én itt elmerülve, bámulatban
láttam sáros népet a sáros lében,
mind meztelen s látszólag nagy haragban.
Ütötték egymást – nemcsak kézzel épen,
de fejjel, mellel, lábbal – s még mohóbban
fogakkal tépték – mindenféleképen.”
(Fordította:Babits Mihály)