A Codex régizene együttes 1996 őszén alakult sepsiszentgyörgyi, brassói és csíkszeredai zenetanárokból. Fő céljuk a XV-XIX. századi magyar (elsősorban erdélyi) és európai műzene megszólaltatása korhű hangszertípusokon és korhű előadási stílusban. Az együttes egyik alapító tagjával, Filip Ignáccal beszélgettem A sepsiszentgyörgyi kottás kézirat (1757) és az erdélyi barokk zene című turnéjuk kapcsán, amelynek állomásai Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Brassó és Bukarest.

Hogyan alakult az együttes?

A kiindulópont a brassói egyetem zenetagozata volt, Hanke Katalin és jómagam, mint tanárok az általunk bevont sepsiszentgyörgyi és csíkszeredai diákokkal kezdtünk el régizenét játszani. Ezekből a diákokból mára már zenetanárok lettek, és rajtam kívül mindannyian a csíkszeredai zeneiskolában tanítanak. 1996-ban volt az első koncertünk Sepsiszentgyörgyön. Ettől számítjuk az együttes történetét.

  Honnan ered az együttes neve?

Hanke Katalinnal beledobáltuk egy kalapba az összes lehetséges elnevezést, és kihúztuk a Codex-cédulát. Nem igazán tetszett, ez nem jó, tegyük vissza, összeráztuk. Akkor most legyen úgy, hogy amelyik utolsónak bent marad, az lesz. Kihúztuk az összeset, és csodák csodájára legutoljára a Codex maradt. Belenyugodtunk, hogy a név választott ki minket.

Másabb-e a zenetanárokból álló együttes, mint a „laikusokból” álló?

Hogy van-e különbség, azt a hallgató dönti el. Ha valaki tanult zenész, már nem számít, hogy tanár-e vagy sem. Ez nem befolyásolja a minőséget.

Hogy fér meg egy előadásban egymás mellett a 15. és 19. századi dal is?

A 17. századtól igazából nem nagyon változott a zene, a fúvós hangszerek sem. A huszadik században voltak aztán nagyobb változások. Egyébként is, stílustól és kortól függetlenül mindegyik dal az emberről, az érzésekről és az együtt muzsikálásról szól.


Koncerteztek Magyarországon, Spanyolországban, Olaszországban. Hogyan viszonyulnak külföldön ehhez a zenéhez?

Az együttes egyedülállósága, hogy olyan népiesbe hajló stílusban dolgozzuk fel a dalokat, hogy ezáltal közelebb tudjuk vinni a magyar közönséghez, és hiszem azt, hogy közösséghez, és több életet tudunk lehelni ezekbe a dalokba. Egyértelmű, hogy pozitív a fogadtatás, hisz itt a szöveget is értik. Nyugatabbra ez mindenképp egzotikumnak számít, keleties, amit viszont ők nagyon szeretnek.

Hogy került be a repertoárba ennek a turnénak az anyaga?

Mindig célunknak tekintettük az erdélyi kéziratok feldolgozását és közkinccsé tételét. Ezúttal a még kiadatlan Sepsiszentgyörgyi kottás kéziratból dolgozunk fel és játszunk műveket, társítva más erdélyi forrásokban fellelhető barokk kori zeneművekkel. A Sepsiszentgyörgyi kézirat 1757-ben keletkezett, Domokos Pál Péter találta meg az 1950-es években, és helyezte el az Országos Széchényi Könyvtárban. A kézirat magyar táncait is ő jelentette meg, húsz polonéz-dallamot pedig egy lengyel zenetörténész, Zofia Stêszewska. A gyűjtemény nagy része viszont máig feldolgozatlan és kiadatlan maradt. A Codex koncertsorozata ezt az űrt hivatott pótolni. A koncerteken rövid ismertetőket is hallhatnak a nézők a kéziratról, a hangszerekről és az elhangzó művekről.

Kiket láthatunk?

Nagyobb felállásban játszunk, külföldről is vannak meghívottjaink: Linzből, Magyarországról, Temesvárról, Sepsiszentgyörgyről és Csíkszeredából. Szombattól volt az összehangolás, kedden már felléptünk Csíkban, szerdán Árkoson, csütörtökön Brassóban, pénteken pedig Bukarestben leszünk. Ebben a felállásban már játszottunk a tavaly is, egy cédét is felvettünk a Román Rádió stúdiójában.

Milyen hangszereket hallhatunk?

11 ember lesz a színpadon, hangszer viszont jóval több: viola da gamba, nagybőgő, theorba, lant, csemballó, hegedűk. Népi hangszereken is játszunk, mert a magyar kultúrkörben nagyon sok az áthallás az úrizene, a műzene és a népzene között. Van, amit népies módon dolgozunk fel, ezért hallható tehát népi brácsa is például. Fúvós hangszerek közül természetesen nélkülözhetetlenek a furulyák, ütősök közül a dob.

A magamfajta laikusok kedvéért tisztázzunk néhány kifejezést: úrizene, műzene, népzene...

A műzene az, amelyiknek van szerzője, vagy ha nem is ismert, a felépítéséből megítélhető. A népdal szerzőtlen. A műdal egész Európában elterjedt műfaj, nem csak a magyar kultúrában jelent meg. Például a lengyel műdalok nagyon hasonlítanak a magyarokhoz. Ezek olyan dalok, amelyek már elszakadtak valamennyire a népi kultúrától, gyakorló zenészek, nem ritkán cigány muzsikusok találták ki, és nem a régi stílusú parasztzenéhez köthető.

Miért hallgassuk ezt a stílusú zenét? Mit adhat a 21. század emberének?

Mint minden zene, ez is érzésekről, hangulatokról szól, és ebben van egy olyan finom árnyalatokkal való játék, amit talán másfajta zenében nem lehet ugyanígy megtalálni, Ugyanakkor ami érdekesség, hogy sokféle olyan hangszer van, amit nagyon ritkán lehet hallani Romániában. Pl. A theorba, de a csemballó se túl elterjedt, és a viola da gamba szintén egy ritkább hangszer.

Ezeket magyar népi hangszerekkel ötvözve sajátos hangzás- és érzésvilág képződik, ami gondolom, hogy a régi Erdélynek jellegzetessége lehetett, mert itt a népzene, a paraszti zene és az úri, nemesi zene nem volt annyira különválasztva, mint Nyugat-Európában. Itt a nemesek is együtt mulattak a parasztokkal.

Ilyen együtt mulatás lesz a népi hangszerek és az úgynevezett szalonhangszerek együtt csengése révén a Brassó belvárosi református templomban is csütörtökön.