Felesége Nagy-Kálózy Eszter pedig a cukrászatban keresi önmagát.
A Mindenből egy van! egy improvizációra épülő játék, amelyben a díszlet önmagában sugallja az alaphelyzetet: egy válófélben lévő házaspár a főszereplője a történetnek.Ahogy Spiró György Ahogy tesszük című színdarabjában egy Trabantot, itt a teret osztják ketté: az egyik felében Nagy-Kálózy Eszter egy cukrászdát, a másik felében pedig én egy konditermet működtetetek – jelentette ki Rudolf Péter színész-rendező az m1 Ma reggel című műsorában.
Ebből akár kirajzolódhatna egy színdarab is, mely lehetne bergmani, vagy Jiøí Menzel-es. Nyilván egy improvizáció esélyt teremt mindkét változatra. A játék lényege: van egy ötperces, előre megírt anyagunk, s - mint a dzsesszben – kapunk majd improvizációs feladatokat, ezt tudja majd az adott színész és a közönség, de nem tudják a társaink – magyarázta Rudolf Péter, aki szerint az a fontos, hogy a játék során ezek a figurák mégis összeálljanak valakikké, és a viszonyok, emberi, becsületes viszonyok legyenek.
Az improvizáció voltaképp azt jelenti, hogy a színész elkezdi írni a színdarabot. Ha jók az alapképletek, és az ember járta a témában, akkor el lehet helyezkedni benne. És, hogy ha hiszel a másikban, figyelsz rá, nem készítesz különálló terveket, ketten fogjátok előállítani a darabot. Ha ugyanis az ember előre gyártott haditervvel érkezik, akkor a másik – mivel erről nem tud - elég nehezen fog belehelyezkedni, neki is van egy terve, és egy idő után egyre nagyobb hangerővel beszélnek az emberek, hogy legyőzzék a másikat – érvelt a színész.
Minden kommunikációban benne van, hogy elkezdünk egyre mediterránabbak lenni ahelyett, hogy esélyt adnánk a másiknak. A sakk és az improvizáció az, ami leginkább rákényszeríti az embert, hogy a másik fejével gondolkodjon – tette hozzá.
Két felvétel után a tapasztalatom az, hogy van még munkánk, de jó úton vagyunk – szögezte le.
Forrás: Hirado.hu