Tasnádi István antihősei valamennyien életük csődjéről vallanak. Amikor a plafon is padló és amikor a padló is plafon, a panelházban tengődő páriák Görögországban sem tudnak mit kezdeni magukkal. A szakadozott história széttartó cselekményszálai önironizáló módon tartanak a Semmibe. A pokolba.
Tasnádi István 1996-ban bemutatott, „tragikus extravagancia” műfaji megjelöléssel ellátott alkotása két markáns egységre bomlik. A Krúdy Kamarában egy részben játszott darabot a „bősz posztmodern ködöket” oszlató Narrátor többszöri megjelenése tagolja. A tragikomédia első nyolcvan percében egy társasház összezsúfolt lakói mindennapjainak kaleidoszkópszerű rajzát kapjuk.
Az egymás mellett-felett-alatt vegetáló családok és nemzedékek kisszerű életének töredékeiből kirajzolódik a „minden lakáshoz saját vízórát” szellemi horizontja. Tasnádi (anti)hősei csehovias dialógusokban nyilatkoznak meg: valamennyien életük csődjéről vallanak.
Az író meglehetős szószátyársággal beszélteti őket. Az áradó jellegtelenséget az előadás csip-csup ügyek felnagyításával, s az alakok elrajzolásával igyekszik hangsúlyozni. Tasnádi iróniába mártott reménytelenségét a rendező, Kovács Dániel a szereplők többségének túldimenzionálása árán erősíti meg.
A publikum számára az előadás akkor vesz lendületet, amidőn megjelenik a panellakókat görögországi kirándulásra invitáló Maria, illetve amikor Xantippe, a filozófus elveszti édesapját. (Ekkor hangzik el – amolyan értékelegyítő gesztusként – az ismert Kiss Manyi-sláger, a „Jaj, de jó a habos sütemény”. Ennek második strófája, a „Nekem nincs apukám, anyukám” kezdetű rész így kap értelmet.) A cselekmény innentől meglódul, s jut el a kokaincsempészet fordulatain keresztül a pokoli végkifejletig.
Kovács Dániel rendező a díszlettervező Boros Lőrinc segítségével erős gesztusokkal hangsúlyozza az önmagába zárt, személyiségtorzító panelvilágot. A Kokainfutárban minden és mindenki torzó, a személyek és események önmaguk ellentétébe fordulnak. Tasnádi néhol túlírt, a klasszikus művek verses prológusait parafrazáló világát Kovács Dániel tragédia és paródia között lebegteti. Ez a posztmodern megfoghatatlanság magyarázza a felhasznált elemek heterogenitását.
A Kokainfutár gyakran szétfutó, koherencia után kiáltó mondataiba csak erős színészi jelenlét hozhat életet. Így Cserna Antal az őrületközeli állapot markáns vonásaival jellemzi a világban eligazodni képtelen filozófust, míg Horváth László Attila a kiégett, s Norbi (Horváth Sebestyén Sándor) iránt vonzódó nőgyógyászt, Tóth Károly és Kameniczky László a gyerekként viselkedő nyugdíjasokat, Gerle Andrea és Vicei Zsolt a házasságba belefulladt szülőket állítja elénk.
Rák Zoltán a stricivé lett Fiú, Budai Zsófi a megcsalt Lány, Horváth Margit pedig a démoni Maria Kroll szerepében nyújt emlékezetes alakítást. Barta Éva bajuszos Narrátorként mintha maga képviselné a világ kiismerhetetlenségét. (Az elbizonytalanítást fokozza a professzor neve is: Xantippé egykor Szókratész házsártos felesége volt.) Tasnádi nehezen kibontakozó darabja szomorú látlelet arról a pitiáner életről, amelyben a plafon is padló és a padló is plafon.
Rendező: KOVÁCS DÁNIEL
Tragikomédia
Bemutató: 2011. október 01. - 19.00 Móricz Zsimond Színház Nyíregyáza
Szereposztás
ROZS HORVÁTH LÁSZLÓ ATTILA
XANTIPPE CSERNA ANTAL
APA VICEI ZSOLT
ANYA GERLE ANDREA
NORBI HORVÁTH SEBESTYÉN SÁNDOR
FIÚ RÁK ZOLTÁN
LÁNY BUDAI ZSÓFI
MARIA KROLL HORVÁTH MARGIT
SPANGLI BÁ TÓTH KÁROLY
SODÓ BÁ KAMENICZKY LÁSZLÓ
SZERZŐ BARTA ÉVA
Dramaturg: BORONKAY SOMA
Díszlet-koncepció: KOVÁCS DÁNIEL
Díszlettervező: BOROS LŐRINC
Jelmeztervező: SEBŐ RÓZSA
Ügyelő: KOVÁTS ISTVÁN
Rendezőasszisztens: RAJKÓ BALÁZS
Súgó: APJOK RODICA
Forrás: SZON