Nem a túlfűtött szerb politikusé, hanem az egyszerű svéd költőé lett az idei Nobel-díj.
Olvasom, hogy valakik bolondját járatták a szerb nacionalistákkal, a nacionalista sajtóval: elhitették, hogy Dobrica Cosic nyerte az idei Nobel-díjat, a Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia pedig azonnal közleményben fejezte ki örömét a hír hallatán.
A Szerb Tudományos és Művészeti Akadémia erről értesülve kiadta a saját, valódi közleményét, amelyben közölte, hogy nem adott ki közleményt a díj kiosztásával kapcsolatosan, valójában a világhálós átverés Szerbia rangos intézményei elleni újabb támadás, amelynek az a célja, hogy az ország társadalmi értékeit gúny tárgyává tegyék.
Dobrica Cosic szerb íróról a politikai korrektség elvét túlságosan is konzervatívan alkalmazó hírlapok azt írják, hogy elkötelezetten nemzeti érzelmű politikus, aki 1939-ben csatlakozott a kommunistákhoz, a 60-as évekig Tito elkötelezett híveként volt ismert. Valójában Cosic a nacionalizmus zászlósa, aki a 70-es években ellenezte Koszovó és a Vajdaság autonómiájának kiterjesztését, támogatta viszont Slobodan Milosevicet, és a boszniai szerb vezető Radovan Karadzic hatalomra kerülését.
A szerb akadémia közleményében fenyegetően megjegyezte, hogy az ügyet átadták a belügyminisztériumnak, az ügyészségnek, valamint a számítógépes bűnözés elleni különleges osztálynak. Nem kellett sokat nyomozniuk, hamar kiderült, hogy szerb politikai aktivisták szivárogtatták szét az irodalmi Nobel-díj tegnapi bejelentése előtt pár perccel az álhírt, hogy Dobrica Cosic szerb író nyerte a díjat.
A Nobel-díj hivatalos arculatát másoló www.nobelprizeliterature.org oldalon tették közzé a hírt (a hivatalos Nobel-oldal a www.nobelprize.org). A nemhivatalos hírlapot előző nap jegyezték be, és a bejelentés előtti percekben indult el. Az álhírgyártók később megmagyarázták, miért próbálták megtéveszteni a világot: így szerették volna felhívni a szerb közvélemény figyelmét Dobrica Cosic veszélyes befolyására, az író politikai tevékenysége nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Szerbia szélsőségesen nacionalistává vált.
Az irodalmi Nobel-díj kitüntetettje a svéd költő Tomas Tranströmer lett, aki a magyar irodalom avatott fordítója is. A brassói származású, Svédországban élő író, Gergely Tamás a Brassói Lapoknak küldött tudósításában megjegyzi, hogy Tomas Tranströmer költészete a Stockholmba menekült ötvenhatos magyar költő, Thinsz Géza jóvoltából már a hatvanas évek közepén is olvasható volt magyarul. A magyar versolvasó lehet, hogy túl száraznak, eszköztelennek tartja, ám Skandináviában éppen nyelvének egyszerűségét dicsérik, az egyszerűségből fakadó sejtelmességét. Hadd álljon itt Gergely Tamás fordításában három sor Tranströmer egyik legszebb verséből:
,,A halál mértéket vesz az emberekről, míg még élnek.
S lehet, hogy a látogatás elfelejtődik,
ám a kosztümöt titokban varrják..."
A halál különben az egyetlen békétlen tényező az igen békés életet élő Tranströmer és egyáltalán a Skandináviában élő emberek életében - írja Gergely Tamás.
Odavágyódva gondolok a földre, hol a semmi történik, s ezt megragadni a legmagasabb esztétikai kategória. Végül saját fordításomban egy Tranströmer haiku:
,,Valami történik.
Szobát gyújt fel a Hold.
Isten tud róla."
