Hohó itt egy magyar film! Igen, nem csalás, nem ámítás, Bergendy Péter filmet készített. Már ez is boldogsággal töltött el, mit nekünk megszűnt állami támogatás, negatív előjelzések, legalább egy magyar játékfilmet 2011-ben is láthatunk a hazai mozikban.

Bergendy Péter, aki 2004 óta (Állítsátok meg Terézanyut!) nem rendezett egész estés filmet, most nehéz témához nyúlt. Az 1957 karácsonyán játszódó történetben titkosügynökök figyelik egymást, ki hű a rendszerhez és ki az akit elragadott a forradalom lendülete.



Egy évvel a a forradalom vérbefojtása után, az Államvédelmi Osztály meg akar győződni arról, hogy ügynökei közül kiben bízhat meg, ezért egytől-egyig próbára teszi azok lojalitását. 1957. december 24. A szép karrier előtt álló tartótisztnek, Jung Andrásnak (Nagy Zsolt) a szenteste hozza el ezt a bizonyos vizsgát: nem is sejti, hogy a szemközti ház egyik ablakából atyai tanítómestere (Kulka János) figyeli és értékeli minden tettét, minden mondatát.

Ha András tudná, valószínűleg nem éppen ezen a napon találkozna a konspirációs lakásban szigorúan titkolt szerelmével Évával (Hámori Gabriella) és körültekintőbben őrizné a rábízott ügynöklistát is. Meg kell tudnia, hogy szerelme egyáltalán nem az akinek hitte és lassan a mi is rájövük, hogy itt senki sem bízhat meg a másikban.



Bergendy pedig ki mást is kérhetett volna fel ügynöknek, mint Kulka Jánost? A film egyik főszerepét eleve rá írták és Kulka tökéletesen hozza a kemény, rendszerhű alattvalót. A film mind cselekményében, mind stílusában számos ponton hasonlóságot mutat a Mások élete című 2006-os német filmmel, mely egy Stasi-ügynök viszonyát boncolgatja a megfigyelt személlyel. Persze, nehéz is máshogy megmutatni ezt az időszakot, vagy csak a sztereotípiák működnek. Ki tudja?

A filmet kamera helyett egy filmfelvételre is alkalmas digitális fényképezőgéppel forgatták – költségcsökkentési okokból – és kameramozgásokkal, vágásokkal  tették klipszerűvé. Annak ellenére, hogy az előzetes tervek szerint televízióban ment volna a film és csak később döntöttek a mozibemutató mellett, Tóth Zsolt operatőr tehetségének köszönhetően profinak bizonyul a fényképezőgépből kamerává avanzsált szerkezet.

A film végig fenntartja a feszültséget, izgatottan figyeljük, hogyan válik Scherer Kulka legnagyobb ellenfelévé, hogyan játssza ki főnökét míg eljő a végkifejlet, melyben mindenkit elnyel és bedarál a rendszer mohó sárkányként falva fel önmagát.
1957 decembere a vásznon és mi 2011-ben a moziban lassan belesüllyedünk a korai Kádár-rendszer és a benne élő emberek paranoiás hangulatába, amikor mindenki mindenkit meg- és kifigyelt és nem lehetett tudni ki ellenség és ki nem. A szürke-fekete-barna hangulat ránktelepszik enyhe menekülési vágyat érzünk, nem lehet, hogy ezt így bele az arcunkba.

Örülhetünk, hogy nem ebben a rendszerben élünk.