1972-ben nagy siker volt, és most ismét hasonlóban reménykedik a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház, így pénteken csaknem negyven év után ismét műsorra tűzték Móricz örökzöldjét, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című színdarabot. Az akkori szereposztás tagjai ezúttal a közönség soraiból dísz meghívottként figyelhetik az előadást, kivéve Kárp Györgyöt: ő akkor is, és most is szerepet kapott.
Vérbeli próza és színi örökzöld vélekednek Móricz Zsigmond Nem élhetek muzsikaszó nélkül című művéről, amelyet még 1914-ben írt az író. Tipikus történet ez a múlt század végéről, amelynek alapját egy házastárs vitája adja. Az elszegényedett dzsentri, Nyiri Balázs és a vele szembeszálló fiatal feleség Pólika összeveszésével kezdődik a történet. A három napja nevenapját ünneplő földesúr csak nem akarja elengedni a vendégeket, amikor azonban már a kisbornyút is le akarja vágatni, a fiatalasszonynak elege lesz és hazaköltözik a bodonyi Zsani nénihez. A férj mindent megtesz, hogy jobb belátásra bírja a makacs menyecskét, de az nem hajlik a szép szóra, a hízelgésre, udvarlásra, és a szerenád sem hatja meg. A férj ezért Zsani néni bátyjához és haragosához, Lajos bácsihoz fordul segítségért. A két férfi a szomszéd kocsmában megállás nélkül Pólika nótáit húzatja, és a ház népe melléjük áll. Pepi, Zsani néni pityókás házvezetőnője hordja nekik a jobbnál jobb falatokat, a szolgálók pedig az információt szolgáltatják, többek közt a Nyiri gazdaság széthordásáról. Pólika megelégeli a botrányokat, és megüzeni férjének, hogy szöktesse meg, ha akarja...Műfaja szerint szalonvígjáték, a rendező, Parászka Miklós szerint azonban a darabbal megpróbálnak kilépni ebből a műfajból, hiszen a poénos történetek mellett Móricztól hű korrajzot is kapunk. Ő az az író, aki az emberi természet nagy ismerője, saját családja körében remek nőalakok sokaságát figyelhette meg: ennek a dzsentritörténetnek a megírásához az író első felesége és annak nagynénjei szolgáltak modellül. Parászka szerint már egy Móricz-darab műsorra tűzése is kulturális tett a Nemzeti részéről.
A történet mellett hagyományőrző jelleget is ölt az előadás, hiszen igazi farsangi szokásokat és Balázs-napozást kapunk, mégpedig népzenével és néptánccal, amelyet Orza Cãlin koreográfus tanított be a Nemzeti színészeinek és a közreműködő Bekecs Néptáncegyüttesnek. A főszereplő nem bír magával, állandóan táncolni akar. Jó zene és jó mozgáslehetőségek jellemzik a darabot összegzi a koreográfus.
A bemutatót október 21-én, pénteken este 7 órától tartják a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Nagytermében, majd október 23-án, vasárnap és október 26-án, szerdán lesz ismét műsoron a darab, mindannyiszor 7 órától.
