Látványterv kiállításra került sor Álmok, tervek, illúziók Kézdivásárhely a vargák városa főtérmegújítás mérlegén címmel a brassói Reménység Házában október 11-én. A kiállítást Vetró B. Sebestyén András, az Apáczai Csere János Közművelődési Egyesület művészeti koordinátora méltatta, a műhelymunkáról pedig Weiss István, a konferencia szervezője beszélt.

Kézdivásárhely, a vargák városának neve arra utal, hogy már a középkorban vásáros hely volt. A város trapéz alakú főterét – az egykori piacteret – 18. és 19. századi épületek övezik, köztük az egykori tanácsház épülete ma Céhtörténeti Múzeum, amely gazdag történeti, néprajzi- és egyedi babakiállítással rendelkezik, ugyanakkor rangos képzőművészeti kiállításoknak is helyet ad.

Kézdivásárhely nevezetes arról is, hogy fennmaradt egyedi udvarteres városszerkezete. A főtér körül sugárban több mint 70 udvartér található.

A fiatal szakembereket az Udvartér nevű helyi csoportosulás hívta meg együttgondolkodni. Az egyhetes műhelymunka megkezdése előtt alapos terepszemlét tartottak, és konferenciát szerveztek, amelyen olyan rangos előadók vettek részt, mint Guttmann Szabolcs, Ványolós Endre, Köllő Miklós műépítészek, Weisz Attila művészettörténész.

A műhelymunkára Kézdivásárhelyről, Szatmárról, Kolozsvárról, Sepsiszentgyörgyről, Marosvásárhelyről érkeztek fiatal tehetségek.

Mint ahogy Weisz István, a konferencia és műhelymunka egyik szervezője elmondta: a most született tervek, még ha szám szerint kevésnek tekinthetőek is, de ötleteket, megoldásokat kínálnak. A résztvevők a tervek készítése közben odafigyeltek a korlátozott gépkocsiforgalom, a tágas közösségi tér, a padok, a hangulatos kávézók, a közönségvonzó kulturális események terének kialakítására.

Ez a máig fennmaradt középkori településszerkezet Kézdivásárhely egyik legfőbb nevezetessége, a főtéri impozáns szecessziós-eklektikus homlokzatú épületek mellett.


A 16 fiatal meghívott szakember – köztük volt építész, arculattervező, kertészmérnök, építőmérnök – arra is gondolt, hogy nem csak a főteret kellene visszaadni a közösségnek, hanem a tágabb értelemben vett belvárost is: a keskeny utcákban, udvarterekben is lennének vendéglő, kávézó működtetésére alkalmas épületek, sőt a főtértől nem messze parkolóház építését is fontolgatták, így a főtér is felszusszanna, és mentesíteni lehetne a parkoló autóktól és turistabuszoktól.

Vetró B. Sebestyén András méltatta a látványtervet:

Mint ahogyan a Reménység Házában bemutatott 15 látványterven is jól kivehető, az egyszerűség és funkcionális tisztaság jellemzi a környezethez látványos felületekkel szervesen kapcsolódó épületeket, amelyeknek formavilágát a természetes, egyedi struktúra diktálja.

A város tudatosan kigondolt, látványos építészete nagyvonalú szerkezetekkel, tiszta és egészséges formavilága a kint és bent kapcsolatán túlmenően lenyűgöző áthatásokat mutat, kínál. Az ötletesen komponált tömegek izgalmas kortárs elképzelések finoman ékelődnek a páratlan panorámájú trapéz alakú főtértervbe, amelyet a beton, a zöld övezetek a reliefekben pazar díszítések és vakolt felületek ritmikus játéka egészíti ki.

Tervek melyeken az épület, táj, ember és funkció tömegjátéka igazi hangulati elemmé válik, az így keletkező vizuális effektus pedig a tér növelő és funkcionális elegancia érzetét kelti. A földrajzi jelentésen túl társadalmi és spirituális fogalommá válik ez a terület, ahol az épület és tér több lesz, mint egy egyszerű mértani forma, átélhetősége pedig túlmutat a puszta fizikai-építészeti meghatározottságon.

Az érdeklődők egy kézdivásárhelyi virtuális sétával is megtekinthetik a helyszíneket.