Néhány egyszerű trükk, egy használt fazékfedél, és már kész is a forradalom. Persze a trükköt ismerni kell, és az sem árt, ha nem egyedül állunk ki azzal a bizonyos fazékfedéllel. A galériában lapozgatva belenézhet az egyiptomi módszer iskolájának titkaiba, utána pedig a kreatív magyar módszerekkel ismerkedhet.

A forradalmak többsége békés tüntetésekkel indul, melyek később torkollanak harcba és vérontásba. Az egyszerű és dühös embereknek az esetek legnagyobb többségében nincs a spájzban „kézigránátos polcuk” így a kreativitást segítségül hívva születnek meg a házi készítésű fegyverek és forradalmi taktikák.




Nem volt ez másként Magyarországon 1956-ban sem. A forradalmárok fegyverei évtizedekkel le voltak maradva szovjet hadsereg felszerelése mögött, melyen persze a harcok során a legnagyobb mértékben próbáltak változtatni.

Zsákmányolt fegyverek ide vagy oda, azért a „hazainak” végig nagy szerep jutott. Nem szabad megfeledkeznünk a XX. század egyik legkedveltebb és a mai napig is használatos népi fegyveréről, a Molotov-koktélról. A Corvin-közben harcoló magyar alakulatok ebből a szempontból szerencsések voltak, hiszen a területükön volt egy benzinkút is. Ez persze önmagában még nem elég, mert üvegre is szert kellett tenni, hogy megizzasszák a tankokban ülő szovjeteket. Ebben a lakosság is segített, sokszor a nyáron befőzött paradicsomlé feláldozásával is.

A konyhai eszközök nem rendeltetésszerű használatát sem az egyiptomiak találták ki – persze valószínűleg nem is mi. A tankok elleni küzdelem során a laposabb edényeket kirakták az utcára, amit a mezei harckocsizó könnyen aknának nézhetett, így megállt, de legalább lassított, ezzel is megkönnyítve azzal a bizonyos paradicsomleves üveggel történő célzást.

Talán az egyik legzseniálisabb ellenállási módszert a Budai Várban lévő diákszálló lakói találták ki. A meredek Ostrom utcát a gyerekek bekenték disznózsírral és étolajjal, így a felfelé igyekvő tankok egyszerűen visszacsúsztak a lejtő aljára.

Érdekes momentum – melyen a forradalom leverése után a kommunisták előszeretettel gúnyolódtak – hogy a fegyveres felkelőknek nem volt tölténytáskájuk. Ezeket a kiegészítőket a hadsereg ruházati raktárában tárolták, ahova már nem mentek el a forradalmárok. Ennek következménye az lett, hogy a töltényeket mindeni oda tette, ahol elfért. Hasznos volt a lyuk nélküli zseb, de sokan a lőszerhevederre felfűzött muníciót Rambo-módra átvetették a vállukon, mellkasukon.

A Kádár-rendszer propagandája szerint az „ellenforradalom” harcosai a nyugati, imperialista fertő országaitól kaptak komoly fegyverszállítmányokat, ami természetesen nem igaz. A kezdeti arzenál legnagyobb része a Magyar Néphadsereg raktáraiból származott. Nem meglepő, hogy ezekben a bizonyos raktárakban nem a legmodernebb szovjet fegyverek sorakoztak. Egy példa erre, hogy míg a felkelőknek jutott PPS géppisztoly 1941-es modelljével mindössze 100 méter távolságra lehetett hatékonyan lőni, addig a vörös hadseregben már rendszeresített AK-47 (Kalasnyikov) gépkarabélyokkal 400 méterre is pontosan el lehetett találni a célszemélyt. Külön szerencse, hogy a harcok Budapest utcáin folytak, hiszen a nyílt terepen csak az az orosz katona esett volna el, akibe belecsap a villám.

A fiatal, tizenéves felkelők főfegyverzete például az apró FÉG kispuska volt, mellyel még közelről is inkább csak sérüléseket lehetett okozni, mint ölni. Ez persze nem a fiatalok lelki fejlődése miatti félelem révén alakult így, hanem azért, mert nekik már nem jutott rendes fegyver.

A felkelés során elég sok orosz fegyvert sikerült elcsaklizni az ellenségtől, de többségüket azért át kellet dolgozni egy picit, hogy tisztességesen működjenek. A harckocsikról leszerelt géppuskáknak például állványzatot kellett barkácsolni, hogy a barikádokon, vagy lőállásokban lehessen használni.

Visszatérve a modern tüntetések eszközeihez, meg kell említeni, hogy – még ha komoly pusztításra nem is alkalmas – a forradalmi hangulat fokozására kiváló módszer 40 méter erejéig múzeumi tankot elkötni, illetve az élet iróniájának forradalmi kifejezése érdekében célszerű lángra lobbantani egy – lehetőleg utasok nélküli – vízágyút.

Forradalmakból az idei évben egyébként nincs hiány. Aki érdeklődik a modern felkelők kreatív harceszközei iránt, annak nagy szeretettel ajánlom figyelmébe a líbiai forradalmárok garázstuningjait összegyűjtő képsorozatot. Láthatunk itt barkácsolt tankot, helikopterről kocsikra szerelt rakétavetőket, újratöltött páncélököl-muníciókat és sok más olyan eszközt, amit az elnyomó hatalom hívei életének kioltására alkalmaztak. Az ’56-os forradalom fegyvereit részletesen taglaló tanulmányt itt olvashatja.