Kétezer éves szupernóvarejtélyt, egy csillagrobbanás első dokumentált esetét oldották meg az amerikai űrkutatási hivatal, a NASA űrteleszkópjai segítségével.
Az RCW 86 katalógusjelű ókori szupernóva 8000 fényévnyire van a Földtől, ám míg "tartózkodási helye" közismert volt, rengeteg titok övezte az égitestet. Az egyik rejtély, hogy a csillag gömb alakú maradványai sokkal nagyobbak, mint az várható lenne. Ha ma robbanna fel, s a szupernóvát infravörös fényben észlelnék, akkora területet foglalna el az égen, mint a telihold.
A NASA infravörös műholdjainak, a Spitzer és a WISE űrteleszkópoknak a legújabb felvételei arról tanúskodnak, hogy a csillagrobbanás az űr egy olyan szegmensében történt, ahol viszonylag kevés volt a gáz és a por. Ennek köszönhetően a csillagrobbanás maradványai sokkal gyorsabban terjedhettek és sokkal messzebbre juthattak el, mint egyébként feltételezhető.
"A szupernóva-maradványok igazán nagyra "felfúvódtak", és igen gyorsan terjedtek. Kétszer-háromszor nagyobb volt, mint azt egy szupernóva esetében feltételeznénk, és végre megfejthettük ennek az okát" - hangsúlyozta Brian Williams, az Észak-Karolinai Állami Egyetem csillagásza, az Astrophysical Journal online kiadásában részletesen ismertetett új tanulmány vezető szerzője.
A kutatók - a Spitzer és a WISE adatait a Chandra NASA-műholdnak, illetve az Európai Űrügynökség XMM-Newton röntgencsillagászati űrteleszkópjának a felvételeivel egybevetve - megtalálták a puzzle hiányzó részeit. Kiderült, hogy az RCW 86 az úgynevezett Ia típusú szupernóva, amely a Naphoz hasonló csillag viszonylag békés halálával jött létre. Ez a tömör csillag, egy úgynevezett fehér törpe folyamatosan szippantottal el egy másik égitest anyagát. A folyamat egészen addig tartott, amíg a fehér törpe át nem lépte az úgynevezett Chandrasekhar-határt (a Nap tömegének 1,44-szeresét), és saját gravitációja alatt össze nem roppant. Az ekkor beinduló szénfúzió a csillagot teljesen szétszakította, fényes szupernóvaként robbant fel.
A vizsgálatok első ízben mutatták ki, hogy a fehér törpék képesek "kitakarítani" a körülöttük lévő teret, egyfajta "üreget" képezve, mielőtt felrobbannának. "Az üreg léte magyarázhatja meg, hogy az RCW 86 maradványai miként terjedhettek a kitakarított térben olyan gyorsan és olyan messze" - emelte ki Williams.
Forrás: MTI
