A magyar „temetés” szó elsősorban azt jelzi, hogy az elhunyt testét egy földbe ásott gödörbe teszik, majd betemetik azt. A módszer a nyugati világban igen elterjedt, de több más kultúrában halottgyalázással érne fel.

A lógó koporsók




Kína egyik részén koporsók lógnak egy hegy oldalán. Ezekben nyugszanak a Bo törzs tagjainak maradványai. Ma már kihalt ez a törzs, amely délnyugat-Kínában volt őshonos. A Bok ahelyett, hogy a földbe temették volna halottaikat, a koporsókat lelógatták a hegy tetejéről, amíg azok meg nem akadtak a hegyfalba ütött karókon.


Egyedi fantáziakoporsók




Ghánában nagy divat lett az úgynevezett egyedi fantáziakoporsó készíttetése. A dolog lényege, hogy a végső nyughelyet az elhunyt kedvenc tevékenysége köré formálják. Ha például valaki nagyon szeretett horgászni, nyugodhat egy hatalmas hal formájú koporsóban, de lehet választani autót, repülőt, cigarettát, vagy akár egy sörösüveget is.


Égi temetés




Ez a felettébb érdekes módszer több sajátos tényező miatt alakult így ki. A lényege, hogy Tibetben a szerzetesek feldarabolják a testet, összezúzzák a csontokat, és a maradványokat megetetik a keselyűkkel, amelyek később felszállnak az égbe. Amilyen kegyetlenül hangzik ez nekünk, annyira egyértelmű a világ másik felén. Tibetben a keselyűket tisztelik, ugyanis ők – dögevők lévén – nem ölnek, hanem türelmesen várnak, amíg a természet megadja nekik a betevő falatot. A másik praktikus indok az, hogy a föld olyan kemény arrafelé, hogy kézzel szinte lehetetlen lenne egy 2 méteres gödör kiásása.


Ház alatti temetés




A szegényebb maják között volt divatos az eljárás, hogy értékes ingóságaikat a saját házuk alá temették. Ez persze nem korlátozódott csak tárgyakra. Egyes maják elhunyt szeretteiket is az otthon alá ásták, így megőrizve a családi történelmet, és megspórolva a hosszas sétát a temetőbe.


A család és a barátok megfojtása




Fiji szigetéről ered ez a hagyomány, melyet elsősorban fontosabb személyiségeknek tartottak fenn. A temetés részeként hatalmas tort csaptak, majd a buli végeztével megfojtották az elhunyt családját, egyes esetekben közelebbi barátait és szolgáit is. A testeket egy helyre temették, ugyanis hitük szerint az eredeti elhunyt így a túlvilágon tovább élvezheti családja és barátai társaságát.


Sati




Az ősi India egyes részein az özvegyeket haszontalannak tartották férjük távozta után, így egyfajta elvárás volt feléjük, hogy hamvasztáskor feküdjenek elhunyt kedvesük mellé, ahol elevenen elégették őket. A Satit 1829-ben betiltották, de pár mélyen gyászoló asszony azóta is tűzbe vetette magát. A legutolsó ilyen eset nem is olyan rég, 1981-ben volt, amikor egy 18 éves frissen megözvegyült lány égett halálra férje mellett. Azt, hogy vajon önszántából tette-e ezt, vagy kényszerítették, nem lehet tudni.


Sztriptíz temetés




Egyes kínai nézetek szerint minél több ember jelenik meg egy temetésen, annál nagyobb szerencséje lesz az életben maradt családtagoknak, így nem ritka, hogy sztriptíz táncosokat hívnak a megemlékező ceremóniára, ahova így a környékről sereglenek a férfiak – még akkor is, ha soha életükben nem ismerték a halottat. Elvileg ez a gyakorlat illegális, de a többséget ez cseppet sem tántorítja el.


Famadihana




A Famadihana egy ünnepség, melyet a temetés után jó pár évvel ejtenek meg a madagaszkáriak. Ilyenkor kiássák a halottat a földből, és tartanak egy hatalmas bulit, ahol a táncoló emberek körbeadogatják a holttestet. A tánc után az eredeti halotti leplet kicserélik egy friss textíliára, a régit pedig szétvágják és kiosztják a jelenlévő párok között. Ebből persze nem asztali dísz lesz. Azoknak, akik szeretnének gyermeket, de addig még nem sikerült nekik, el kell helyezniük a lepel darabját a ágyukban, és azon fekve kell megpróbálni az utódnemzést. Hitük szerint ez az eljárás növeli a sikeres fogantatás esélyét.


Újrahasznosított holttest




Azok, akik mélységesen aggódnak földünk és környezetünk jövőjéért, választhatnak egy rendkívül környezetbarát temetési módszert. A Svédországban kifejlesztett eljárás során a testből finom port csinálnak, melyből ezután kinyerhető az emberben egyébként jelenlévő vas. A vasat újrahasznosítják, míg a fennmaradó port egy lebomló urnában helyezhetik örök nyugalomra. Miután az urna elbomlik, a por könnyen felszívódik a földbe.


Űrtemetés




Ez már a modern világ csodája, bár aki a fent említett környezetvédő csoportba tartozik, valószínűleg nem ért egyet ezzel a módszerrel. A dolog egyszerű: a halott hamvait berakják egy nagy rakétába és kilövik az űrbe. A rekorder egy Eugene Shoemaker nevű csillagász, akit – eddig egyedülálló módon – a Holdon temettek el. Aki nem vágyik olyan messzire, annak jó hír, hogy már ezer dollárért (kb. 210 000 Ft) hamvai egy részét a űrbe küldheti.


Gyémánttemetés




Tudja, miből van a gyémánt? Szénből. Tudja, hogy nagyrészt mit tartalmaz egy elhamvasztott holttest? Szenet! A két információból kikövetkeztethető, hogy lehetőségünk van elhunyt családtagunkból gyémántot készíttetni, melyet azután gyűrűként, nyakláncként, vagy fülbevalóként hordhatunk.


Önmumifikálás




Ez a módszer igen komoly akaraterőt igényel attól, aki így szeretne nyugodni halála után. Eddig kb. 24 Japánban élő Buddhista szerzetes vitte véghez ezt a hosszas és cseppet sem kényelmes temetkezési módszert. Először három éven keresztül magokat és mogyorót kell enni, majd egy újabb három évig különféle gyökereket és kérgeket. A diéta mellé egy edzésprogram is jár, mely biztosítja, hogy test a lehető legzsírmentesebb legyen. A folyamat alatt egy speciális teát kell fogyasztani, mely a testet belülről bevonja egy lakkszerű anyaggal. Amikor a szerzetes készen áll, bevonul saját kriptájába és a halálba meditálja magát. Ezalatt naponta egyszer megkongat egy kis harangot. Amikor a harangszó abbamarad, a többi szerzetes bezárja a kriptát.