A reformáció nem újítás, hanem visszahelyezés az alapokra
Reformáció ünnepén megtelnek Európa protestáns templomainak a padjai. De vajon keresztény-e Európa? Azzá vált-e a reformációnak hatására?
A felszínes válasz: az. Ha azonban az elmúlt fél évezredet megvizsgáljuk, be kell ismernünk: Európa keresztény hitre térítése felszínes volt.
A kereszténnyé válás igaz szakasza a reformáció. A nagy hatású gondolkodók azt hirdették, hogy Isten előtt minden ember egyenlő és még a legjelentéktelenebb is rendkívül értékes, mert megváltott teremtmény. Az újkor történelme mégis a birtoklás, a kizsákmányolás, a kirekesztés, az erőszak és az elnyomás története!
A magukat hívőknek vallók hite oly mértékben idegenedhetett el, hogy azt gondolják: élhetnek kapzsi, szeretet nélküli, erkölcstelen életet, mert a felmentés már megtörtént. Jézus azonban nem a felmentés, hanem a megváltás, azok számára, akik nem a birtoklást tekintik életcélnak, hanem a szolidaritás eszméin, az Ó- és Újszövetség erkölcsi parancsain alapuló cselekvő életet.
A Jézus tanításaira és példájára alapozó vallásosság, a folytonosan működő reformáció teremtheti meg az emberibb társadalmat, amelyet – bevallatlanul is – óhajtunk.
A reformáció nem újítás, hanem visszahelyezés az alapokra, mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett.
