Egy 2250 éves múmia radiológiai vizsgálata azt mutatja, hogy a prosztatarák, a modern betegségek egyik legelterjedtebb típusa az ókori egyiptomiakra is kihatással volt.
A lisszaboni Nemzeti Régészeti Múzeumban M1-ként katalogizált, névtelen Ptolemaiosz-kori múmiát kartonázs maszkkal és mellrésszel díszítették fel, emellett bonyolult mintázatú halotti lepellel büszkélkedhet.
A múmia felnőtt férfié, melyet Carlos Prates radiológus és csapat szerint megerősített a „fennmaradt, férfikra jellemző gátanatómia és az egyértelműen mumifikálódott pénisz”. A vizsgálatról az International Journal of Paleopathology folyóiratban számoltak be.
A mintegy 165 centiméteres férfi 51-60 éves lehetett, amikor lassú, fájdalmas halált halt. A kutatók nagy teljesítményű, multidetektoros komputer tomográffal (MDCT) vizsgálták a múmiát. A digitális röntgenképek kimutatták, hogy az M1-et összefont karral temették el – ez mindennapos póznak számít a Ptolemaiosz-kori múmiáknál, bár az Újbirodalom idején általában a királyi család tagjaival hozták összefüggésbe –, emellett ágyéki és keresztcsonti gyulladásos ízületi betegségtől szenvedett, mely valószínűleg a gerinc alsó részének oldalirányú görbüléséhez kapcsolható.
Számos halál után bekövetkezett törést észleltek, melyeket valószínűleg a nem megfelelő kezelés eredményezett, amikor a múmiát Európába szállították. Azonban nemcsak erre derült fény.
Kerek, sűrű daganatok – 0,7 -1,4 milliméteres – rendszerére bukkantak az M1 medencéjében és ágyéki gerincében szétszóródva. „A csontsérülések nagyon azt sugallták, hogy áttétes prosztatarákja volt” – írják a kutatók. A prosztatarák általában a medencerégióban, az ágyéki gerincben, a felső kar- és lábcsontokban, bordákban, végül pedig a csontváz nagy részében terjed el.
Prates és csapata más betegségeket is fontolóra vett alternatívaként. Azonban az M1 neme, kora, a károsodások rendszerének megoszlása, azok alakja és sűrűsége erősen a prosztatarák mellett szólt. „Ez a legidősebb ismert prosztatarák-eset az ókori Egyiptomban, és a második legidősebb a történelemben” – mondja Prates.
Az áttétes prosztatarák legkorábbi diagnózisára 2007-ben került sor, amikor egy kutatócsapat egy 2700 éves szkíta király csontvázát vizsgálta meg. Az uralkodó 40-50 éves korában halt meg Szibéria déli részének sztyeppéin.
„A vizsgálat azt mutatja, hogy a rák az ókorban is jelen volt, az ókori Egyiptomban biztosan. Az, hogy ilyen kevés példát találunk a betegségre talán a rákkeltő anyagok kisebb gyakoriságának és a rövidebb élettartamnak köszönhető” – mondja Paula Veiga, egyiptológus.
Emellett a nagy felbontású CT-t – melyek az apró tumorok kimutatására alkalmasak, csak 2005-ben váltak elérhetővé. Ez azt sugallja, hogy a korábbi kutatócsapatok talán számos esetet nem észleltek. Prates szerint a technológia jelentősen tökéletesítette az adatok interpretálását. A radiológia és legutóbbi fejlesztései, mint a nagy felbontású CT rendkívüli, nem károsító eszközt jelentenek számos művészeti és régészeti területen.
Forrás: Hirado.hu
