Képzeljük el, milyen, ha az emberek ezresével, lombikokból kelnek ki! Képzeljük el, milyen egy uniformizált, totalitárius fogyasztói társadalom, ahol a magány nem létezik, mert "mindenki mindenkié"! Ez Huxley Szép új világa. Amit sajnos meglepően könnyű elképzelni.

A negyedéves bábszínész osztály előadásának rendezője, egyben egyik osztályvezető tanáruk is, Csizmadia Tibor. A bábszínész osztály előadására jöttünk, mégsem volt egy darab báb sem. Hogy alakult ez így?

Cs. T.: Ugyan bábok tényleg nincsenek, de sok esetben bábos eszköz és logika működik a színpadon. Ez egy rendes színházi előadás színészekkel, mellesleg bábszínészekkel. A darabban olyan eszközhasználatra van szükség - legyen ez árnyjáték, vagy marionettfigurák - melyhez az kell, amit itt tanulnak a gyerekek.

Ez ugyanolyan, mint ahogy van zenés színész osztály is. Ők is színészek, de specializálnak az ének, illetve a hangszeres zene területén. Itt a cél az, hogy képzett bábszínészek legyenek a hallgatókból de ez nem zárja ki azt, hogy a színpadon is megállják a helyüket.

Miért pont a Szép új világot választották?

Cs. T.: Egy évvel ezelőtt egy stúdium keretén belül elkezdtünk vele foglalkozni, aztán amikor ennek vége lett, akkor abbahagytuk, de olyan eredmények születtek a munka közben, ami arra inspirált bennünket, hogy a későbbiekben csináljunk belőle egy vizsgaelőadást. Ebből lett a mostani bemutató. A darab azért is megfelelő, mert nem egy szigorú drámai szerkezetről beszélünk, hanem egy lazább, epikus műről, így ezt jobban fel tudtuk használni a bábos elemek bemutatására. Van egy tartalmi indoka is a választásnak, ugyanis a Szép új világ sajnos egyre aktuálisabb. Fontos megmutatni, hogy a növekvő elszemélytelenedésnek és az elvtelen boldogság keresésnek milyen következményei vannak, mert a minket körülvevő világban ezek a problémák egyre inkább jelen vannak.

Hosszú ideje dolgoznak már együtt a hallgatókkal milyen volt a felkészülés?

Cs. T.: Most már a hetedik félév telik el egyfajta összezártságban, emiatt én nyilván nem úgy dolgozom velük, mint egy klasszikus értelemben vett rendező. Megpróbálom az elmúlt három év ismereteit is belepréselni a darabba, amiről tudom, hogy ők tudják és megtanulták és ami az együtt töltött időszaknak a következménye.

Fritz Attila Johnt, a vadembert alakítja, aki teljesen kívülállóként csöppen bele a darab bizarr világába. A Vadember szerepe hasonlít egy modern Mauglira. Te hogy érzed magad benne?

F. A.: Egyelőre még küzdök vele, de ez valószínűleg mindig is így lesz, függetlenül attól, hogy hány előadást játszunk belőle. A lényege, hogy egy meghatározott értékrenddel rendelkező ember bekerül egy teljesen más rendszerbe, ami egyre kevésbé tetszik neki. Ez persze egy idő múlva több és több konfliktushoz vezet.

Mit szeretsz legjobban a Vadember figurájában?

F. A.: Nagyon szeretem, hogy ez egy tiszta, őszinte ember, akit a szenvedélyei vezérelnek. Persze intelligens is, de nem annyira, mint mondjuk a Mustapha Mond. Az utóbbi állandóan csak filozofál és gondolkodik, míg a Johnt, a "vadembert" az érzelmei vezetik és megy a szíve után.

Az előadás több jegye is emlékeztet egyfajta kommunista utópiára, mely már a ti korosztályotoknak kevésbé ismerős. Honnan merítettetek ehhez a formavilághoz?

F. A.: Egyrészt a tanár úr nagyon sokat mesélt erről a világról, édesapámtól is hallottam történeteket és persze olvastam róla, filmeket néztem ezzel kapcsolatban. Ami talán a legszembetűnőbb hasonlóság a Szép új világ története és az említett utópia között, az a kultuszrendszer.

Mi az, ami miatt szerinted a közönség szeretni fogja ezt a darabot?

F. A.: Mivel a mai világ egyre inkább közeledik a darabban vázolt rendszerhez, sőt 10 év múlva talán már teljesen olyan lesz, ezért én annak örülnék, ha nem tetszene a közönségnek, amit láttak. Az azt jelentené, hogy akkor nem tetszik nekik az sem, amerre halad a társadalom.

A Szolár Tibor által megformált szerep, Bernard Marx, legalább vezetéknévben osztozik egy történelmi figurával. Belülről érződik valami hasonlóság?

Sz. T.: Maga darab a 30-as években íródott, amikor nagyon sok eszmerendszer keveredett és ezekből szinte az összes megjelenik a műben. Számunkra ez már nem annyira erős hatás, mint mondjuk akár tanáraink számára, nekünk ez szerintem már másról szól.

Neked miről szól?

Sz. T.: Nekem inkább szól a máról, illetve a mai rendszerről. Nem szeretnék politikába belemenni, de ha megnézzük a helyzetet közelebbről, akkor azt látjuk, hogy ma is arra törekednek egyesek, hogy a saját eszmerendszerüket ráerőltessék a többiekre. Az emberek többsége pedig elsősorban a jólétet, a boldogságot és a boldogulást keresi. Van akinél sikerül, van akinél nem.

Marx figurája kicsit beszorult a vadember, illetve a társadalom közé.

Sz. T.: Ez így van. Nem volt egyszerű felépíteni ezt a szerepet. Marx a társadalom küszöbén áll, jön a vadember, aki átveszi a helyét, de valahova azért el kell tenni őt is. Ahogy Marx ki is mondja, neki a szenvedélyről szól az élete, ez a legnagyobb vágya. Szerencsére megvan a jelenet, ahol ezt ő ki tudja élni. Kiborul és legalább egyszer átérzi azt amit végig keresett.