Stílusosan magyaros vacsorával kezdődött meg a Brassói magyar napok művelődési programja. A hangulat a hajdani irodalmi, művészeti szalonokat idézte.
A művésznő - akinek vannak brassói gyökerei, hiszen László Károly, a tisztelt és szeretett Puki bácsi lánya - szerencsére nem Piaf reinkarnációjaként akar a nagyérdemű előtt állni. Ő, László Zsuzsa mesél az utánozhatatlan hangú, ám tragikus sorsú énekesről.
A nagy átéléssel és tiszta énekléssel előadott tíz sanzon mintegy hangulati illusztrációja az elmesélt élettörténetnek. Édith a járdán született Párizsban. Három évesen kocsmaasztalokon énekelt... vörösborért. Anyai nagyanyja bolhaidomár, apai nagyanyja bordélyház-tulajdonos volt. Itt nőtt fel, s amikor szaruhártya-gyulladás következtében megvakult, a bordélyház örömlányai közösen imádkoztak Lisieux-i Szent Terézhez, és zarándokoltak el a szent sírjához. Édith meggyógyult...
Életútján találkozott Louis Leplée-vel a Gerny's kabaré igazgatójával, aki elindította pályáján, ő adta neki a ,,Piaf" (Veréb) nevet is. Raymond Asso költő karolta fel. Marguerite Monnot olyan örökzöld Piaf-slágereket szerzett, mint a Milord. Jean Cocteau neki írta A közönyös szépfiú című darabját. Mindannyiukat, akárcsak Yves Montandot és Charles Aznavourt, Jacques Pillst, Théo Sarapot Liviu Matei jelenítette meg, sodrást kölcsönözve az előadásnak.
A két zenész, Zeno Apostolache és Zonda Attila teremtette meg az előadás különleges varázsát.
A Kövesdy István rendezte színházi produkció egyik kulcsmondata már régóta és még sokáig foglalkoztat: ,,De Gaulle-nak repülőtere van, Mitterandnak nincs repülőtere, de van rakpartja, Édith Piáfnak, a szárnyaló verébnek csak tere van. Hát igazság ez?"
