Az alábbiakban kiderül, hogy már évezredekkel ezelőtt olyan megdöbbentően pontos felfedezéseket és megfigyeléseket tettek, melyek egy része a mai napig alaptézis a modern tudományban.
Egyértelműen megállapítani nem lehet, de valószínű, hogy a csillagászat a legősibb tudományág az emberiség történelmében. A hatalmas égbolt fürkészése, az évszakok változása, az istenek lakóhelyének keresése mind a csillagok felé terelte az emberek érdeklődését.A kezdetekről nagyon keveset tudunk, hiszen pár rejtélyes építményen kívül nem maradt fenn semmi a korai emberek megfigyeléseiről, szokásairól és a csillagászathoz kapcsolódó kultúrájukról. Egyes elméletek szerint a korai csillagászoknak igen praktikus céljaik voltak az ég szeszélyeinek megfejtésével. Az egyik legfontosabb eredmény az évszakok változásának és az idő múlásának összekötése, ugyanis a mezőgazdasági munkák sikere nagymértékben függ attól, hogy mikor vetnek és mikor aratnak.
Nem meglepő, hogy a bőséges termést remélő emberek elkezdték imáikba foglalni a napot, a holdat és más, az égben élő istenségek neveit, akiknek jóságán múlott, hogy életben maradnak-e a következő télen.
Az egyik legősibb fennmaradt csillagászati emlék az Angliában található Stonehenge. Az óriási kövekből álló emlékmű egy olyan civilizáció munkája, mely nem hagyott maga után írásos emlékeket, így szinte semmit nem tudunk róluk.
Stonehenge keletkezésével és funkciójával kapcsolatosan rengeteg monda kering. Egyes történetek szerint a szentély Merlin és egy óriás munkájának gyümölcse, míg mások a druidákhoz kötik a legendás kövek eredetét. A modern tudomány is csak annyit tud megállapítani, hogy valamikor Kr.e. 3000 és 2000 között épült. A tény, hogy a környéken rengeteg ősi temetkezési helyet is találtak, olyan elképzeléseknek is teret adott, hogy a Stonehenge egy gyógyító hely volt.
Ha pontosan nem is tudjuk, hogy miért vonszolták oda a többtonnás köveket, annyi biztos, hogy volt valami köze a csillagokhoz. Egészen pontosan egy csillaghoz, a Naphoz. A sarokkőnek, vagy napkőnek is nevezett, a fő köröktől távolabb lévő elem felett kel fel a nap a nyári időszakban, így a legvalószínűbb feltételezések szerint a Stonehenge egy pogány napisten szentélye és a napot kutató korai csillagászok „laboratóriuma” is volt egyben.
Kicsivel több információnk van a bronzkor leghatalmasabb birodalmainak, a Mezopotámia területén élő suméroknak és babilóniaiaknak csillagokkal kapcsolatos munkájáról. A mai Irak területén található, a Tigris és az Eufrátesz folyók által határolt föld, a tudomány és a technika fejlődésének bölcsője. Innen származnak a történelem első írásos emlékei, az ékírással készült agyagtáblák, melyekből ugyan kevés maradt fenn, de azokból kiderül, hogy Kr.e 3500-ig visszamenő kultúrában milyen szerep jutott a csillagoknak.
A korábbi sumér csillagászatról csak indirekt információink vannak a babiloni írások tanulmányozása révén. Ennek ellenére tudjuk, hogy nemcsak az írásosság kialakulását, hanem a modern matematika és csillagászat alapvető elméleteit is nekik köszönhetjük. Itt alakult ki, hogy a kör 360 fokból, a fokok pedig 60 fokpercből állnak és itt készült először kerekes jármű. Az ókori mezopotámiai felfedezők jegyezték le először a naprendszer bolygóinak egy részét és vallási rendszerük nagymértékben befolyásolta az utánuk következő hitek – beleértve a kereszténység és a zsidóság – kialakulását.
A legrégebbi bolygókról szóló írásos emlék a Kr.e. 7. századból származó Vénusz táblán található, mellyen a bolygó mozgását részletezik. A későbbiekben a babilóniai csillagászok felfedezték a Merkúrt, a Marsot, a Jupitert és Szaturnuszt is, melyek hosszú évezredeken át, a teleszkóp felfedezéséig az egyedüli ismert bolygók voltak.
Mezopotámia lakói hamar túltettek a geocentrikus és a heliocentrikus világképeken. Arra, hogy nem a Föld a világ közepe, a bolygók miatt hamar rájöttek és azt is sejtették, hogy a Nap sem birtokolja ezt a jelentőségteljes titulust. Elképzeléseik szerint az univerzum a legfőbb Isten lakóhelye körül forog, aki onnan irányítja az egész világot.
A babilóniaiak voltak az elsők, akik megpróbálták megmérni a „Mennyek és a Földek” kerületét. Ők találták ki először a „hét mennyország és a hét föld” rétegződést is, melynek egy változatát mi leginkább Dante munkája nyomán ismerjük. Munkájuk elsősorban megfigyeléseken és vizsgálatokon alapult, nem pedig elmélkedésből születtek, ezért is van az, hogy a mai napig sok eredményük helytálló maradt.
A sumérok, akkádok és babilóniaiak városállamokban éltek; minden városnak megvolt a maga főistene, kedvenc égi személyisége, így nem beszélhetünk egyetlen nagy, egységes vallásról. Fontos szerep jutott azonban a teológiának tudományukban, hiszen a vallásos rituálék miatt épített Zigguratok – lépcsős piramisok – kiváló helyet biztosítottak a csillagok megfigyeléséhez.
A mezopotámiai tudományos eredmények nagy hatást gyakoroltak a későbbi görög tudósokra. Az időszámítással és a csillagászattal kapcsolatos, görögöknek tulajdonított felfedezések jó része már Babilonban is ismert volt, de mivel ez utóbbira vonatkozó írásos bizonyítékok csak jóval később kerültek elő, így csak a modern időkben szembesültünk azzal, hogy az asztrológiában említett csillagképeket, a holdalapú időszámítást, illetve Ptolemaiosz egyes elméleteit tulajdonképpen átvették korábbi kollégáiktól.
A későbbi korokra gyakorolt hatásuk mértékéről az is árulkodik, hogy a korábban említett elismert, Egyiptomban élő római tudós, Ptolemaiosz, időszámítási modelljében egy új kor kezdetét a Neo-Babilóniai Dinasztia kezdetével, Nabonassar király uralmának indulásával azonosította. A Kr.e. 7. században létrejött új babilóniai királyságban, ha lehet, még jobban megbecsülték a tudomány szerepét, mint korábban, ezért is lehet, hogy római tudós korszakalkotónak vélte az időszakot.
A mezopotámiai területek háromezer éven át a világ legfelvilágosultabb birodalmainak adtak otthont, de Kr.e 500 környékén idejük lejárt. A hanyatlást a perzsák megszállása indította, amit alig kétszáz évvel később Nagy Sándor hódító hadjárata követett. Az időszámításunk szerinti első században a kereszténység terjedése elnyomta a korai mezopotámiai vallásokat, és párszáz év múlva szinte teljesen eltűntek a pogány nézetek. Ekkorra a tudományos eredmények „székhelye” is áttevődött más birodalmakba, hogy újabb ezer év múlva visszatérjen majd ősi szülőhazájába.
A csillagászat, a tudomány és a kultúra kapcsolatát vizsgáló cikksorozatunk következő részében az ókori Egyiptom és Görögország kerül majd sorra a modern sci-fi világába vezető hosszú, de izgalmas úton.
