Az úszógumi és a gumióvszer közötti életciklus jeles meghatározó rugója életünknek; kérdőjelek sorozata, melyeket az adott életszakaszban felkiáltójelekké kell alakítsunk ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni az Éljünk okosan című fejezetben.
Az élet-gyümölcs csábító, az ízlelőbimbók lihegve várják áldozataikat a kétszínűség iskolájába, hol a képmutatás és a gerinctelenség az úr, és ahol mindennek ára van. TE vagy az áru, azzá válsz, mert eladod magad egy bátorító szóért, vagy eladnak téged a megtagadás piacán két kiló savanyú mosolyért.
Éljünk okosan! Első számú recept! De hogyan?
Hogyan tudjuk összeállítani a megfelelő táplálékot? Egy gyerek, aki öt gyertyát talál szülinapi tortáján, reménységből összeállítja a lapot, meghinti cukorral, de amikor tizen-néhány évesen kiszakad az első gumióvszer rájön, hogy tulajdonképpen sóval ízesítette ételét… Majd végső elkeseredettségében bekeni a lapot egy jó adag hittel, akarat-figurákat rajzolva rá, abban ringatva magát, hogy mindenki elkívánja majd a csodareceptet, vagyis a Hogyan éljünk okosant.
Végül a recept legfontosabb hozzávalója: a kiváncsiság, ami mérgező! Ezt kevesen tudják!
A tudatlanság kemencéjében mindannyian magas hőfokon égünk,
van aki leég, van akit kiéget a szenvedés parazsa és vannak a megégettek, akiket ezeregy tűzgolyó ér, de eltűrik, mert tudják:
Leégni rosszabb, mint megégni!
Égsz te, égek én is,
Fájdalmas, de kérek mégis!
…egy-két szelet tortát…
Az én számlámra írják.
Ezért mind én fizetek,
de te adósom maradsz
s én bármit tehetek.
Veled!
Jó étvággyal Éljetek!
Utószó: Mindannyian égünk!
Szerző: Csiki Andrea
