Justin Gignac igazi tősgyökeres New York-i művész, aki kellő humorral és éleslátással igyekszik szórakoztatni, avagy kiborítani az embereket.

Gignac (ejtsd: dzsí-nek) a New York-i Vizuális Művészetek Iskolájában tanult, amely egyre kiemelkedőbb számban ontja magából az említésre méltó művészeket, ráadásul nagy figyelmet fordít arra, hogy diákjai kellő szociális érzékenységgel hagyják el az iskolapadot. De hát New York igazából nem is Amerika, úgyhogy nem kell ezen meglepődni.

Gignac-et elsősorban a reklámok foglalkoztatták, évekig dolgozott sikeres és elismert reklámszakemberként. Azt, hogy ebben valóban jó, nemcsak az mutatja, hogy megrendelői között szerepelt az IBM és a Virgin Mobile is, hanem az is, hogy eddig eladott nagyjából 1300 doboz szemetet. Nem viccből, nem olcsón és nem egy hülyének.

Az átlátszó műanyag kockába csomagolt New York-i szemétért rengetegen hajlandóak leszurkolni a 100 dolláros árat, sőt, még többet is, ha különleges, speciális szeméttel töltött dobozról van szó. Igen – a vásárlók szemetet vesznek, és tudják is róla, hogy az.

Az ötlet 2001-ben fogalmazódott meg Gignac agyában, amikor azt próbálta meg bebizonyítani, hogy teljesen mindegy, mit akarsz eladni, ha jól tudod becsomagolni. Erre a legtökéletesebb szemléltetési eszköznek a tiszta, hamisítatlan és eredeti New York-i szemetet találta. Bizonyítása sikerrel járt, majd hamarjában művészet lett belőle.

Gignac diploma után 5 évet húzott le a reklámiparban, majd megunta és kiszállt, hogy minden idejét az abszurd humorra épülő, ám a társadalmi felelősségvállalás kérdését is erősen magában foglaló művészetét kiteljesíthesse. Ebben nagy segítségére van felesége, Christine, akivel együtt alkotnak, és akivel több projektet is indítottak már közösen a szemétládák mellé.



A Wants for Sale képsorozat ötlete sem túl bonyolult – a páros megfesti, amire vélt vagy valós szüksége van, legyen az egy karóra, pepperoni vagy az anyagi biztonság, majd a megfestett tárgy piaci értékének megfelelő összegért árulják a képet. Az egymillió dolláros „Anyagi biztonság” még nem talált gazdára.

A projekt párja a Needs for Sale, ám ezeken a képeken nem a saját vágyaikat, hanem más emberek szükségleteit festik meg. A képeket egységáron, 100 dollárért árulják, és a teljes összeget felajánlják. Igen, erre is van kereslet – szerencsére –, a sorozat 2007-es indulása óta több mint 7500 dollárt gyűjtöttek jótékony célra.

Gignac saját bevallása szerint azokat az ötleteket szereti a legjobban, amelyek egyszerűek, de nagyszerűek, és egy mondatban meg lehet fogalmazni a lényegüket. Törekszik arra, hogy semmit se variáljon túl, de belesűrítse az általa is nap mint nap tapasztalható ellentmondást, ami nagyvárosi létet jellemzi. Márpedig New York igencsak nagy város, de a művésznek ez csak jól jön. Állítása szerint minden egyes nap legalább egyszer meglepődik valamin, ami tökéletes táptalaj az újabb képtelen ötletekhez.

Gignac rajzolt már sorozatot a Chatrouletten meztelenkedőkről, készített már aranyból ékszerként hordható lopásgátlót, és ha ideje engedi, a feleségével bekötött szemmel csomagol ajándékokat. Közben pedig nem mulasztja el az orrunk alá dörgölni, hogy mégis, milyen életet élünk?