Míg a maratoni futóknak fel kell építeniük kondíciójukat, mielőtt képesek lennének hosszú távok teljesítésére, a vonuló madaraknak ilyen alapozásra - úgy tűnik - nincs szükségük: ezt apácaludak vizsgálatával derítette ki egy nemzetközi kutatócsapat.

Az apácaludak minden ősszel 2500 kilométert tesznek meg a Spitzbergákon található költőterületeiktől Skócia délnyugati részén fekvő telelőhelyeikig. Utazásuk megkezdése előtt szív- és repülőizomzatuk tömege megnő, míg más szerveik mérete olykor csökken. A madarak így optimalizálják repülési képességeiket. A biológusok eddig úgy vélték: ezt úgy érik el, hogy a nagy utazás előtt edzésképp gyakrabban repülnek.

Steven Portugal, a Birminghami Egyetem kutatója és csapata azonban más eredményre jutott. Nyolc vadon élő apácalúdba (Branta leucopsis) ültettek be adatrögzítőket, amelyek egy éven át öt másodpercenként mérték az állatok szívverését. A 285 és 400 közötti percenkénti szívverést repülésnek tulajdonították, és az jelezte a vonulás kezdetét, ha időtartama meghaladta a 30 percet.



Hat befogott állat adatainak elemzéséből kiderült, hogy a madarak nem edzettek a vonulás megkezdése előtt, bár adódtak egyéni különbségek - számoltak be a kutatók eredményeikről a Biology Letters című folyóiratban a Der Spiegel internetes kiadásának ismertetése szerint.
A kutatás keretében nem mérték az izomtömeg növekedését, de korábbi tanulmányok többszörösen dokumentálták már azt.
Az izmok felszaporodása valószínűleg a zsírkészletek hosszú út előtti felhalmozásával függ össze. A megnövekedett testtömeg miatt a repülés egyre megerőltetőbb, így a repülőizmok annak ellenére fokozott igénybevételnek vannak kitéve, hogy a madarak nem töltenek az átlagosnál több időt a levegőben.

Forrás: MTI