Sokan elgondolkodtak már azon, hogy miért tud egy ló órákkal a születés után talpra állni, míg az embernek ehhez közel egy év kell.
Ezt az elméletet dönti meg az az olasz kutatókból álló csoport, mely újszülöttektől kezdve a kisiskolásokon át, egészen a felnőttekig vizsgálta a mozgásért felelős idegeket. Megállapították, hogy a járáshoz szükséges alapok végig velünk maradnak, csak később további idegpályákkal egészülnek ki.
De hogyan lehet egy újszülött csecsemő esetében megvizsgálni a járáshoz használt idegeket? Az alábbi videóból kiderül.
A fent látott háromnapos csecsemő már tökéletesen tisztában van a járás alapelveivel. Ugyan még nem képes saját magát megtartani, de ha kap egy kis segítséget, akkor már egész jól megy a dolog. A gyermek lábán lévő fehér szövetszerű érzékelők a mozdulathoz használt idegpályák működését figyelik. Ilyenkor még csak két alapvető funkcióra vagyunk képesek, melyek a lábak kinyújtását és behajlítását, valamint váltakozásukat (jobb, bal, jobb…) irányítják.
Amikor eljön az idő, hogy a gyerek magától járjon, ezek az alapok még mindig ott vannak, de kiegészülnek olyan új pályákkal, melyek az egyensúlyt, a súlypontáthelyezést, illetve a lépések időzítését hivatottak vezérelni.
Az olasz tudósok azt is megállapították, hogy az ember ugyanazt a rendszert használja a járás tudományának elsajátításához, mint a patkány, a macska, egyes majmok vagy a madarak. Ebből következik az, hogy megalkotásunkkor a természet spórolt és nem dobta ki a régi alkatrészeket, mindössze igényeinknek megfelelően alakította át.
Forrás: IO9
