A ’60-as évek elején kezdett filmezni a ma 70 éves Franco Nero. Előnyös megjelenése, kitűnő fizikai adottságai figyelemre méltó jellemábrázoló képességgel párosultak, ezért az évtizedek során a legkülönbözőbb műfajú filmekben foglalkoztatták.
Eredeti nevén Francesco Giuseppe Sparanero 1941. november 23-án született népes pármai család gyermekekeként, öt testvére van. Szülei egyszerű, vidéki emberek voltak, édesapja rendőr, a mama háztartásbeli, akik nagy anyagi nehézségek között nevelték a kicsiket. Franco színészet iránti vonzalma hamar megmutatkozott, már hatévesen színpadon állt. Évekkel később Milánóban járt esti egyetemre, kereskedelmi szakra, napközben pedig a helyi elektromos műveknél dolgozott, és éjszakai klubokban énekelt.
Jövedelmét azzal egészítette ki, hogy az akkortájt divatos fényképregények (fotoromanza) egyik modellje volt. A művészetek iránt fogékony fiatalember félbehagyta egyetemi tanulmányait, hogy színészetet tanuljon a Piccolo Theatre-ben. Rómában a híres Cinecittà filmstúdióban próbált szerencsét, ahol az első filmszerep 1963-ban talált rá, az áttörésre azonban még három évet kellett várnia.1964-ben Rómába költözött. A fényképregényekben való közreműködésének köszönhetően kisebb filmszerepekhez jutott, ennek ellenére a sármos, kék szemű színész rövid ideig főleg könyvelőként kereste kenyerét. Végül a filmszínészi pálya vonzóbbnak bizonyult a bonyolult számsoroknál.
A '60-as évek közepén a Cinecittàban forgatták A Biblia című monumentális alkotást a tekintélyes amerikai John Huston rendezésében, aki az ismeretlen színészre bízta Ábel szerepét. A látványos filmben a nagy sztárok – Richard Harris, Ava Gardner, Peter O’Toole – szerepeltetése ellenére a kritikusok a bemutató után egymást licitálták túl a lesújtó jelzők halmozásában; a „szép meséskönyv” minősítés már dicséretnek számított.
Nero a bukásból levonta a megfelelő következtetéseket, mindenekelőtt azt, hogy aki tartós sikereket szeretne elérni ezen a pályán, annak minél szélesebb skálán kell játszania, valamint folyamatosan tovább kell képeznie magát, nem elegendő az előnyös külsőre építeni egy hosszú távra tervezett karriert. Ennek jegyében kezdett például az angol nyelv elsajátításába, hogy nemzetközi produkciókban is szerepekhez juthasson.
Nevét az 1966-ban készült Django című spagettiwestern tette nemzetközileg is ismertté. Corbucci filmjében Nero játssza a címszerepet, a bosszúálló magányos idegent, aki egy koporsót vonszol maga után, melyben fegyverét rejtegeti.
A Django sikerére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az évtizedek folyamán számos hivatalos és nem hivatalos folytatás készült hozzá, melyek azonban nem érték el az első rész színvonalát. Az általa megformált hideg tekintetű, magányos bosszúálló Django szerepe révén számtalan jobbnál jobb ajánlatot kapott. A Texas Adios (1966) ugyancsak bosszúhistória, melyben a seriffet alakító Nero és filmbeli öccse édesapjuk egykori gyilkosának nyomába erednek
A Broadway-n nagy sikert aratott musical, a Camelot (1967) filmváltozatában (melyben énekelt is) Sir Lancelot du Lac szerepét vállalta el.
A Camelot újabb sikereket és egy Golden Globe-jelölést hozott Franco Nero számára. Filmbéli partnere későbbi élettársa, a brit Vanessa Redgrave volt. Kapcsolatukból 1969-ben egy fiú született Carlo Gabriel Nero, aki szülei nyomdokaiba lépve szintén a filmes szakmában helyezkedett el. Az évek folyamán több filmben szerepeltek még együtt. Noha viszonyuk néhány év múlva véget ért, jó kapcsolatuk megmaradt, sőt a szerelem évtizedek múlva ismét fellángolt közöttük. Évtizedekkel viszonyuk után, 2006. december 31-én Vanessa és Franco házasságot kötöttek.
Érdekli, hogyan folytatótik a történet? Itt elolvashatja.
Forrás: Mi van ma?