Dél-Amerika nagyon messze van. Vagy mégsem?

A fiatal chilei rendező, Pablo Larraín 2010-es drámája, eredeti címén a Post Mortem 1973 közepére visz el minket, a legendásan véreskezű Pinochet hatalomátvételének idejére.

Az ekkor középkorú Mario egy hullaházban dolgozik, és titokban a vele szemben lakó táncosnőről fantáziál. Ám egyszer csak Nancy rejtélyesen eltűnik, Mario pedig elindul, hogy megkeresse.



A film érzékletesen mutatja be a terror és a félelem igazi arcát, és azt, hogy néha mennyi áldozatot követel a történelem – közben pedig lehet, hogy meg sem éri. Mariót pedig, aki munkája során hozzászokott már a holttestek látványához, a sors mégis tudja új kihívások elé állítani.

Az arctalan, felülről finoman a vállunkra telepedő félelem pedig nem újdonság mifelénk. Nincs is olyan messze az a Chile – ott is megtanultak diktatúrában élni.