Felkerült a magyartáncház-módszer az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára. Az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezetének illetékes kormányközi bizottsága Bali szigeti ülésén magyar idő szerint pénteken reggel hozta meg a kedvező döntést.
Az UNESCO szellemi örökség listáira idén több mint 80 kulturális értéket jelöltek. A magyartáncház-módszer 11 másik hagyományőrző gyakorlattal együtt a szellemi kulturális örökség megőrzését szolgáló programok, projektek és tevékenységek regiszterébe felterjesztett elemek között szerepel.
A magyar táncházmozgalom 2012-ben lesz 40 esztendős.
Agócs Gergely, a Hagyományok Háza munkatársa elmondta az MTI-nek: szigorú előírásoknak kellett megfelelni, egy csaknem 10 oldalas beadványt készítettek "A táncház mint a szellemi, kulturális örökség védelmének magyar modellje" címmel, számos hivatkozással, amelyek a Hagyományok Háza webes felületeire irányítják az érdeklődőt.
"Magyarországon a 70-es évek elején kialakult egy olyan szemléletmód, a neofolklorizmus új hulláma, amely iránt különböző késztetésből kezdtek érdeklődni a fiatalok" – idézte fel a kezdeteket.
A mára kikristályosodott magyar modell három pilléren áll. "Az egyik az etnográfiai feltáró munka, ebben neves néptánc és népzene kutatók működtek közre a négy évtized folyamán. A másik: mindenféle ideológiai felhangtól mentes módon élik meg a résztvevők a hagyományos kultúra elemeit, a harmadik, hogy eredeti funkciójában tartva próbálja meg a hagyományos kultúra alkotásait átültetni a társadalom életébe" – foglalta össze. – "Mi nem egyszerűen csárdást táncolunk, alföldit, szatmárit, hanem ezen belül a tyukodi, az érpataki, a nagyecsedi motívumkincset is ismerjük. A stiláris jellemzőknek az összességéből mi rendkívül gondos tánc- és zenepedagógiai módszerekkel kiválogatjuk és átültetjük, továbbvisszük eredeti funkciójában ezt a gazdagságot" – részletezte Agócs Gergely. Hozzátette: a cseh és lengyel zenekarok jobbára csak a saját vidékük zenéjét ismerik, és más tájakról legfeljebb egy-egy dallamot. Egy magyar banda képes odamenni bármelyik magyar régióba és érvényesen "kimuzsikálni" egy lakodalmat.
A táncházmozgalom jövőre negyvenéves, természetesen voltak az eltelt évtizedek alatt hullámhegyek és hullámvölgyek. Az első évtizedekben egyfajta ellenzéki szellem kötődött hozzá, bár ezt az alapító "atyák" tagadják. Miközben az erdélyi magyarság hagyományos kultúrájáról nem volt szalonképes beszélni, a táncházak fontos platformja volt a határon túli, a kisebbségi magyar kultúra feltérképezése és bemutatása.
"Fontos kiemelni, mi ebben a beadványban is hangsúlyoztuk, három korszaka volt a negyven esztendőnek. Az első a civil kezdeményezések ideje. A hőskorszak, az első 20 esztendő alulról szerveződő klubélet formájában zajlott. 1982-től évente megrendeztük az Országos Táncháztalálkozót. 1989 után létrejöhettek a szakmai koordinációt ellátó szervezetek, például a Martin György Néptáncszövetség, a hagyományőrző egyesületeket képviselő Muharay Szövetség vagy a Néptáncszövetség."
A Hagyományok Házát 2001. január elsejével alapította meg a kulturális miniszter. "Ennek keretében azt vállaltuk, hogy a magyar modellnek az intézményeként segítjük a civil szervezeteket. Három részlegünk szolgálja ki őket. A Magyar Állami Népi Együttes a színpadi művészetet képviseli, ehhez elkezdtük építeni a gyűjteményeinket, a Lajtha László Folklór Dokumentációs Központot és a Népművészeti Módszertani Műhelyt, amelynek négy évig voltam a vezetője. A legkorszerűbb eszközökkel folytatjuk a feltárást és közreadást. CD-romok, audioanyagok, könyvek, konferenciák szervezése segítségével kinyitottuk ezt az egész tevékenységet. Olyan képzéseket indítottunk el, amelyek hiánypótlók, nálunk népi játszóház-, táncházvezetőnek lehet tanulni, van pedagógusok számára akkreditált mesemondó tanfolyamunk."
Véleménye szerint a közoktatás és a médiavilág sajnos úgy tekint erre a kultúrára, mintha ez a 40 év nem telt volna el, éppúgy szemléli, mint a 60-as években. Pedig sztár előadókat is említhetne, akiket ma óriásplakátokon hirdetnek.
A táncház modell olyan magyar szellemi termék, amelynek az elmúlt 40 év során megvalósult a sikeres exportja – hangsúlyozta Agócs Gergely. Salt Lake Citytől Jokohamáig alakultak magyar néptáncegyüttesek és nem kint élő magyarokból, hanem a helyi lakókból.
"Számunkra azonban még fontosabb, hogy Lengyelországban és Szlovákiában is kibontakozott a magyar modell alapján a táncházmozgalom. A táncházas fiatal progresszív szlovák értelmiség pozitívan tekint a magyarságra. A szlovák táncházakban természetesen szlovák táncokat járnak, szlovák muzsikát játszanak, de teljesen elfogadott, hogy gömöri, magyarbődi, csallóközi, vagy akár erdélyi magyar táncokat is megtanítanak – szlovákok szlovákoknak.
Sőt, a lengyel és szlovák táncházak honlapjainak nyitóoldalain mindenütt ott van, hogy a módszert a budapesti Országos Táncháztalálkozókon tanulták meg. Kezdenek rájönni, hogy a nemzet emlékezete nem ideológiai írásokban, hanem a saját nagyapáik visszaemlékezéseiben rejtőzik. Ez szerintünk hatalmas áttörés, olyan, amelyet az elmúlt 90 év gyérecske diplomáciai erőfeszítései nem tudtak elérni. Bárki csak példát vehet róla" – hangoztatta.
A rangos elismerés mellett is megjegyezte: "2001 óta a mi állami támogatásunk nominálisan a felére csökkent (800-ról 430 millió forintra), ez az összeg az inflációt számítva a harmadát éri manapság, a feladatok maradtak, de mi fejleszteni is szeretnénk" – jegyezte meg Agócs Gergely.
Forrás: MTI
